Szeplőtelen Fogantatás

Szeplőtelen fogantatás ünnepe az ember negatív válaszát hivatott kijavítani és pozitívra változtatni. Az ősbűn elkövetése után az első ember, Isten hívására így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert mezítelen vagyok, tehát elrejtőztem.” Ez volt sajnos az első ember hozzáállása, amely nyomott hagyott az Istennel való viszonyunkban. Minden ember  az eredeti bűnnel születik a világra.

Isten üdvözítő terve Mária személyében egy olyan teremtményt választott ki, akiben nyilvánvalóvá lett az ő szeretete, és az embernek készített üdvösség.

Mária lelkét nem terhelte az eredeti bűn, sem személyes bűne nem volt. Tehát szeplőtelenül tiszta  maradt létezése első pillanatától kezdve, egészen a mennybe felvételéig. Az emberiség, de még a hittudósok is nehezen jutottak el ennek a ténynek a felismeréséhez. A szeplőtelen fogantatás hittitkának nagy magyarázója és védelmezője egy ferences hittudós:  Duns Scotus volt, akinek a sírját az ősz folyamán Kölnben meglátogathattuk. II. János Pál pápa  1993. március 20-án, amikor ünnepélyesen kihirdette Scotus tiszteletének megerősítését az egész egyházban így mutatta be: "Isten dicsősége ragyog föl boldog Joannes Duns Scotus tanításában és életszentségében, aki a megtestesült Ige hirdetője és Mária szeplőtelen fogantatásának védelmezője volt."  Duns Scotus a magyarázatában nagyon egyszerűen és érthető módon vázolta fel, hogy a mindenható Isten megtehette, hogy Máriát megőrzi az eredeti bűntől. Ezt illett is megtennie, hogy az Ő szent Fiának szeplőtelenül tiszta édesanyja legyen, és meg is tette. Tehát Máriát megőrizte az eredeti bűn foltjától. Nyilván Mária is, Jézus Krisztus megváltó érdeméből volt mentes az eredeti bűntől és ezt Isten számára előre vételezte. Ugyanakkor Máriában a megváltott ember mintája áll előttünk, aki személyes döntésével nem bújt el Isten elől, mint az első ember. Hanem az üdvösségtörténet meghatározó kegyelmi pillanatában azt mondotta:  „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”

            Mi az eredeti bűnnel születtünk a világra, de a keresztségben Isten eltörölte lelkünkről az  ősszülők által elkövetett bűnt. Ugyanakkor ez kapuként nagyon sok kegyelmi segítségnek utat nyitott. Szent Pál apostol ezért ad hálát az efezusi hívekhez irt levelében: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden mennyei áldásával megáldott minket Krisztus által.”

Isten kegyelmi ajándéka egyben feltételezi és igényli a mi személyes együttműködésünket. Szintén szent Pál írja az első olvasmányban: „Szolgáljunk … fölsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket.” Máriához hasonlóan nekünk is készségesnek kell lennünk, hogy a hivatásunkból fakadó feladatoknak-, szolgálatoknak eleget tegyünk. Hozzáállásunkkal, törekvésünkkel nekünk is együtt kell működnünk Isten kegyelmével, hogy ami negatív bennünk-, körülöttünk, az pozitívvá változzon. Így leszünk mi is a megváltás munkatársaivá ott, ahová a gondviselés állított, ott ahol felismertük, hogy Isten kegyelmi segítségével tennivalónk van.