Isten nagylelkűsége

 Annak ellenére, hogy ma este már karácsonyt ünneplünk, a reggeli szentmise még adventi szentmise. A mai nap az utolsó adventi nap. Most még a készülődés, a várakozás hangulatában vagyunk. Nyilván érezzük, hogy felfokozott hangulatú már ez a készülődés. Ilyenkor szokott eszünkbe jutni, hogy még mennyi mindennel nem készültünk el az ünnepre.

Az Ó-szövetségi olvasmányban Dávid királynak az jutott eszébe, hogy valami nagyot kellene tennie az Úrnak, ezért gondolt templomépítésre.. Kezdetben Nátán próféta is helyeselte a tervet, de Isten megbízásából, tudtára kellett adnia Dávidnak, hogy nem ő fog, házat építeni az Úrnak, hanem az Úr erősíti meg királyi házát. Így lett Messiási jövendöléssé, egy olyan nemes gondolat, amelyet nem is sikerült megvalósítani. Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni. Ennek megerősítésére és kiemelésére olvassuk a mai szentmise evangéliumában Zakariás dicsőítő énekét, a Benedictust. „ Áldott az Úr, Atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.” Ezt a reggeli zsolozsmában szoktuk imádkozni”. Valószínű azokért a sorokért is, amivel az ima befejeződik: „meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályos ülnek, lépteinket pedig a béke útjára igazítsa.”  

Ez a mai napra is eligazító számunkra.

Tudnunk kell, hogy elsősorban Isten a világosságot adó, felkelő Napunk. Elsősorban arra készülünk, hogy megünnepeljük Isten nagylelkűségét, hogy ő meglátogatott-, meglátogat minket. Ő az, aki lábainkat a béke útjára igazítja.

Ne engedjük, hogy a készülődés, - netán a tevékenykedés felfokozott izgalma elterelje a figyelmünket a lényegről.

-        Ilyenkor, sajnos könnyebben előfordulhat a szeretetlen megnyilatkozás, akár vitatkozás.

-        Könnyen el is csüggedhetünk, hogy még mindig nem vagyunk olyan jók, mint amilyenek lenni szeretnénk.

-        A magányosokat jobban megülheti az egyedüllét nyomasztó hangulata.

-        Vagy éppen abban csalódhatunk, hogy mások nem értékelik eléggé azt az igyekezetünket, amellyel széppé szeretnénk tenni Karácsony ünnepét.

A Karácsony a szeretet ünnepe, az ajándékozás napja, de ne felejtsük el, hogy mindez csak azért lehetséges, mert Isten megelőz-, megelőzött bennünket. Saját magával ajándékozott meg minket az ő szent Fiában. Ez a legfontosabb, ezt ünnepeljük. Minden más csak ebből fakad, és arra hivatott, hogy ezt megerősítse, és jobban kiemelje.

Adja Isten, hogy legyen szép és tartalmas az ünnepünk.