Hála

           

Az Ó-szövetségi olvasmányban Hanna – Szűz Mária előképe – felviszi a gyermek Sámuelt az Úr házába, hogy a szokásos hálaáldozattal együtt bemutassa az Úrnak. Hanna imádkozott Sámuel megszületéséért, majd Istennek ajánlotta a megszületett fiát:  „Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam. Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére ….” Elismerte Isten elsőbbségét az életében és hálát adott a meghallgatott imádságért. Az Istenben való ujjongás folytatódik a zsoltárban: „Szívem ujjong az Úrban,  megváltó Istenemben.” Így érkezünk el Mária hála énekéhez a Magnificat-hoz.

Mária azért adott hálát Istennek, mert: „Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát.” Méltányolta, hogy Isten jóságosan lehajolt hozzá, és szívességet gyakorolt vele. Ezt viszonozta Istennel szemben és az emberiség javára.

Mária, Isten központú ember. Így mindent megelőz a hálás lelkület, amellyel Isten felé fordul.  Istennek adott hálát,  és ez a hálás lelkület  elvezeti másokhoz is, mint például idős rokona Erzsébet.

            Mi is a jó Istennek tartozunk hálával, aki minden ajándék forrása. Ezt a hálánkat kifejezhetjük imában, de egyben embereken keresztül is. Ilyen lelkülettel keressük meg annak a konkrét lehetőségét, hogy megfogható segítséget nyújtsunk azoknak, akik erre rá szorulnak, hogy a maguk módján Istennek köszönjék meg, hogy jóindulattal voltunk velük szemben. Foglalkozzunk a gondolattal, hogy miként szerezhetünk igazi örömet másoknak. Karácsony körül nyitottabbak, érzékenyebbek vagyunk mások kérése-, vagy éppen szüksége iránt, de ez ne korlátozódjon kizárólag ezekre a napokra.

Az elején azt mondtuk, hogy Hanna – Szűz Mária előképe . Mária viszont az Egyház előképe, aki készséggel nyújtja a világnak  Jézust, az Üdvözítőt. Bennünket is szent Fiához akar vezetni.

Ó, nemzetek Királya

és szívük Kívánsága,

az Egyház Szegletköve!

Te egybekapcsolod

régi és új választott népedet:

jöjj, üdvözítsd az embert,

akit a föld anyagából alkottál!