vasárnap, november 27, 2016
vasárnap, november 13, 2016
kedd, november 08, 2016
hétfő, november 07, 2016
kedd, november 01, 2016
Mindenszentek
Évente, ilyenkor november hónap elején nyilvánvalóbbá lesz számunkra az Egyház hármas arca, és egymásra utaltsága. A mai napon, mindenszentek ünnepén a diadalmas Egyházra tekintünk mi, akik most még a küzdő Egyház tagjai vagyunk. Mindenszentek délutánján, amikor kilátogatunk a temetőkbe már a szenvedő egyház is előtérbe kerül, azok, akikért imádkozni tartozunk, akik a megtisztulást várják, hogy beléphessenek a mennyországba.
Az üdvözültek száma nagyobb, mint a név szerint ismert szentek. Ezekre utal szent János apostol látomása Jelenések könyvében: „akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt.” Ezért van külön ünnep számukra. Ma ennek a nagy seregnek örvendünk, rájuk tekintünk, az ő közbenjáró imájukat kérjük.
Az
olvasmány befejező sorai rávilágítanak, hogy milyen kapcsolatban is állunk mi a
megdicsőült egyház tagjaival: „Ezek a
nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” Üldöztetés, szorongattatás, küzdelem előzte
meg a célba jutásukat. Vagyis ugyanolyan körülményekből jutottak Isten trónja
elé, mint amilyenben mi, a küzdő egyház tagjai élünk. Erre utal a
szorongattatás, amelyben fehérre mosták ruhájukat. Az olvasmány üzenete, hogy a
mi helyünk is ott van az üdvözült lelkek között: ez a tudat ad reményt és erőt
a mostani élet viszontagságai közepette.
A Szentlecke, amely szintén szent János apostol
írása, kiegészíti, és még érthetőbbé teszi az első olvasmány mondanivalóját. „Szeretteim!
Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak
minket és azok is vagyunk.” Rámutat Isten szeretetére, amely az élet minden
körülményében elkísér, hogy megmaradhassunk Isten gyermekeinek.
Előfordulhat,
hogy másabb körülményekre vágyunk, mint amiben vagyunk.Azt gondoljuk, hogy
ideálisabb körülmények között vallásosabb-, szentebb életet élnénk. Azonban épp
ezek az üdvözült lelket világosítanak fel bennünket, hogy azt az életkörülményt
kell megszentelnünk, amelyben élünk. Azokkal az eszközökkel kell elérnünk lelki
ügyünk előrehaladását, amelyek a rendelkezésünkre állnak.
Ezt
húzza alá, és emeli ki az evangéliumi részlet a nyolc boldogsággal.
Egyszerű,
hétköznapi körülményeket rajzol elénk: szegények, sírók, szelídek, éhezők, szomjazók,
irgalmasok, tisztaszívűek, üldözöttek. Olyanokat nevez boldognak az evangélium,
akiket általában mi nem sorolunk oda. Azért nem, mert mi nem vesszük észre
mindezekben a boldogság lehetőségét, a boldogságra vezető utat. Jézusnál a
boldogság sajátos értelmet nyer: boldog az, aki hittel fogadja az ő tanítását,
a kinyilatkoztatást, és életét úgy rendezi be, hogy ennek vonzó körében él.
Nyolc magyarázat, nyolc felkínált lehetőség arra, hogy befogadjuk Isten önmagát
ajándékozó szeretetét. A szentek, az üdvözültek megtalálták az Istenhez vezető
utat, mert minden körülményben megtalálták Istent. Olyan élet utak az ő életük,
amelyek vonzóvá teszik azt az életformát, amelyben a lelki élet dolgai, a
vallásos élet, maga Isten, az ő szeretetével a fő helyen áll. Ma bennünket is
erre az útra hívnak, ehhez akarnak kegyelmi segítséget kiesdeni számunkra. Fogadjuk
el a felkínált segítséget és útmutatást, hogy egykor mi is célba ért
Krisztus-követők lehessünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)