vasárnap, július 21, 2019
hétfő, július 15, 2019
vasárnap, július 14, 2019
Ki a felebarát ?
Egy
írástudó kérdéssel fordult Jézushoz.
Nyilván akkor szoktunk kérdezni, amikor eligazításra
van szűkségünk van, amikor valamit meg szeretnénk tudni. Mondjuk, hogyha mi találkoztunk volna
Jézussal mit kérdeztünk volna? Valószínű megkérdeztük volna, hogy mit tehetnénk
az egészségünk érdekében, vagy azért, hogy boldogok legyünk, netán anyagi javakkal
kapcsolatban kértünk volna eligazítást.
Az írástudó kérdése nem evilági javakra vonatkozott, hanem egyenesen a
leglényegesebb érdekli: ,,Mester! Mit tegyek,
hogy elnyerjem az örök életet?’’ Igaz, hogy a szándéka megkérdőjelezhető. Szent
Lukács azt mondja, hogy azért kérdezett, hogy próbára tegye Jézust. Jézus mégis
komolyan vette, és mélyebbre akarta vezetni. Ezért kérdéssel válaszolt: ,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?’’
Tehát nem azt kérdi, hogy mit
olvasol, hanem, hogy hogyan olvasod, hogyan közelíted meg, hogyan értelmezed? Az
írástudó járatos volt a Szentírás ismeretében és így válaszolt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből
és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat
pedig, mint önmagadat’’
Itt
le is záródhatott volna a párbeszéd.
Ugyanis Jézus helyesnek találta a választ.
Azonban
az írástudót most már az érdekelte, hogy ki is a felebarát. Azért nem volt
egyértelmű, mert másként tekintettek a honfitársra, másként az átutazó idegenre,
és másként arra aki bár idegen volt, de letelepedett a nép körében.
Jézus
a szamaritánusról és a Jerikóba tartó kirabolt emberről szóló példabeszéddel
válaszolt. Erről az emberről semmit nem tudunk. Nem ismerős a származása,
anyagi helyzete, nem tudjuk, hogy jó ember volt, vagy nem. Csak ennyit
tudunk róla, hogy ember volt, aki rablók
kezére került. Többen elmentek mellette, mint az ó-szövetségi pap, vagy a levita.
Annak ellenére, hogy látták a pórul járt embert nem segítettek. A szamaritánus
viszont meglátta, megkönyörült rajta. Mennyire más volt az ő látása, mint
azoké, aki elmentek a kirabolt ember mellett. Ez a szerető látás cselekvésre
ösztönözte: „Odalépett hozzá, olajat és
bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára,
elvitte egy fogadóba és ápolta.”
A kérdező írástudó a példabeszéddel
egyértelmű választ kapott a kérdésére, hogy ki volt a felebarátja a porul járt
embernek. „Aki irgalmasságot cselekedett
vele” Jézus összefoglaló tanítása pedig a végén: „Menj és te is
hasonlóképpen cselekedjél!” Nem marad más hátra, hogy az evangéliumi
részlet ösztönzésére megkeressük és meg is találjuk a saját feladatunkat, hogy
mit kell tennünk és saját életünkre konkretizáljuk amit megértettünk. Az Úr
Jézus tanítása számunkra is irányadó. Nekünk is feladatunk, hogy hasonlóképpen
cselekedjünk.
szombat, július 06, 2019
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)