Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

szombat, május 29, 2010

szerda, május 26, 2010

Néri szent Fülöp

Jómódú család gyermekeként 1515-ben született Firenzében. A lelki értékeket keresve, hátat fordított gazdag örökségének. Keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Isten akaratát keresve sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása. 18 évesen Rómába ment. Beállt nevelőnek, miközben ő maga is szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava: megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést. Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Pápák és szentek lelki atyja volt. Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.
Bármilyen élethivatásban vagyunk is az életpéldája üzenet. Isten akaratát keresve a lelki élet dolgai, a vallásos élet első helyen kell, hogy szerepeljen. Ezt semmi nem előzheti meg, ennél semmi nem lehet fontosabb. Ugyanakkor a megismert lelki értékeket tovább kell adnunk azoknak, akik ránk vannak bízva. Minden jó és hasznos eszközt fel kell használnunk annak érdekében, hogy mások is megismerjék a vallásos életet. Hogyha ezt másképp nem tudnánk megtenni, akkor legalább úgy, hogy imádkozunk értük. Ettől semmi nem téríthet el, sőt ha szenvednünk kell miatta, akkor ezt is ajánljuk fel. Néri szent Fülöp életét és tevékenységét a lélek derűje kísérte.

kedd, május 25, 2010

Szent Antal Kilenced (7)



Szent Antal kilenced 7. keddje Székelyudvarhelyen, a Barátok templomában. Fő celebráns Ft. Vass Ince. Prédikáció fr. Mihály ofm

szombat, május 22, 2010

Miért van Szűkségünk a Szentlélekre?

Az életről, annak céljáról, feladatairól vallott felfogásunk teljesen meghatározza az életvitelünket; Ez megfordítva is igaz, az életvitelünk jelzi, az életről vallott felfogásunkat, azt hogy valójában mit is tartunk fontosnak. Nem is szükséges különösen, fejtegetnünk azt, hogy hányan vannak, akik megelégszenek rövid távú célokkal, nem akarnak többre törekedni, megrekednek a mánál.
A keresztény embert, a Feltámadottba vetett hit mozgatja; a régi és közel múltban a Feltámadott, élő Krisztussal való kapcsolat sokak életében meghatározó volt; ma is az, és reményeink szerint holnap is az lesz.
Vajon miért volt szükség arra, hogy az Úr Jézus elküldje a Szentlelket? Miért van szükség Pünkösd ünnepére? Talán nem elég szép önmagában Jézus tanítása? Nem elég vonzó az ő példája? Nem lehet életet alapozni az ő kizárólagos követésére? Dehogy is nem, Jézus tanításánál szebbet, mélyebbet nem lehet kitalálni, és nem is kell; semmi nincs biztonságosabb, mint az életünket rá alapozni.
Azonban tapasztalataink alapján ahhoz gyengének bizonyulunk, hogy csupán önerőből kövessük Őt; ezért van oly nagy szükségünk a Szent Lélekre.
Elmélkedő útkeresésünkben a mai szentmise első olvasmánya is segít.
Az apostolok is, megtapasztalták többszörösen, hogy mennyire gyengék, elesettek önmagukban, a Szent Lélek ereje nélkül. Ezért imádkozva gyűltek együtt, a Szűzanyával együtt az utolsó vacsora termében. Az Úr Jézus, az első Pünkösdkor kiárasztotta rájuk a Szentlelket, a Vigasztalót, az Erősség lelkét, hogy tanúságot tehessenek Róla. A változás látványos volt, az addig félénk apostolok most már bátran kiálltak az összegyűlt tömeg elé. Ugyanis a Szentlélek adja meg azt a bátorságot, amelyre mindenkinek szüksége van saját küldetésének területén.
A szentlélek első csodája a megértés, az egyetértés csodája volt: bárki hallgatta is, mindenki értette az apostolok beszédét. A történelem nagy lehetősége villant fel: az egyetértésnek, a megbékélésnek a lehetősége. A Szentlélek erejéből egy maroknyi ember, egy közösség erőt érzett magában arra, hogy elinduljon azon az úton, amelyet a Mester mutatott meg.
Megértették, amire szent Pál apostol figyelmeztet: „Testvéreim, kérlek, benneteket lélek szerint éljetek. A lélek gyümölcsi nyilvánvalóak: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság.”
Érezzük-e a vágyat, hogy ezek a lelki adományok bennünket is jellemezzenek? Oly nagy szűksége van ma is erre a világnak. Szűkség van a Lélekkel teli, egyetértő, békés, jóságos emberekre. Miért is ne lennénk mi is ilyenek?

péntek, május 21, 2010

csütörtök, május 20, 2010

Mária-ábrázolások az erdélyi templomokban - megnyitó





A Mária-Tisztelet Erdélyben, Mária-ábrázolások az erdélyi templomokban című kiállítás megnyitója a székelyudvarhelyi Ferences Templomban. Megnyitó beszéd: Ft. Szász János. Énekel a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar. Az együttes vezető a szovátai Notre Dame Iskolanővérek.
A kiállítás a Haáz Rezső múzeumban tekinthető meg május 20 és július 31 között.

Jézus Nevének nagy tisztelője


Szent Bernardin, Siena közelében született.  1400-ban, a  pestis idején önfeláldozóan ápolta a pestises betegeket. Két év múlva belépett a ferencesek közé Sienaban. A szigorúbb (obszerváns) irányzatnak ő lett a legnevesebb képviselője. Mint népmisszionárius bejárta egész Olaszországot, mindenütt fáradozott az erkölcsök javításán. Jézus nevének kiváló tisztelője és ennek a tiszteletnek a terjesztője. Szűz Máriának és Szent Józsefnek is nagy tisztelője. A felajánlott Sienai püspökséget állhatatosan elhárította magától. Részt vett a firenzei zsinaton. Kiváló tanítványai: Kapisztrán Szent János, Marchiai Szent Jakab. Nápolyba menet, Aquilában halt meg 64 éves korában, 1444-ben. Ott is temették el.... predikáció

szerda, május 19, 2010

Ferences Félóra (5)



San Damiano Temploma 2,3
Interjú Leonárd atyával: László Polikárpról
Marián testvér a hivatásáról

kedd, május 18, 2010

Az Atya keze


A San Damianoi kereszt legtetején félkör alakú térben egy áldásra emelt jobb kéz látható. Ez az Atya áldást adó keze: Ő, akit szem nem látott, áldásban fedi fel magát. Az Atya áldása azonban nem más, mint a Szentlélek ajándéka, amit Jézus halálával érdemeltünk ki. Ezért mondta Jézus: "Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm Őt hozzátok." (Jn 16,7). Valóban az Atya fogja küldeni a Vigasztalót, a Szentlelket Jézus nevében (Jn 14,26), amikor Krisztus belépett az Ő dicsőségébe. Így az Atya áldásának lényege a Szentlélek küldése. Az Atya áldásának jobb megértésére elmélkednünk kell Jézus e szavain: "Én pedig kérni fogom az Atyát és más Vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad." (Jn 14,16). A kifejezés "más Vigasztaló" azt jelenti, hogy Jézus volt az első vigasztaló, aki Isten gyermekei mellett állt, hogy tanítójuk és minden szükségben segítségük legyen. A Szentléleknek ugyanez a szerepe, de láthatatlan módon. Ő Jézus művét teljessé teszi, és a teljes igazságra vezet minket (Jn 16,13). A kifejezés "más Vigasztaló", azt hangsúlyozza, hogy a Szentlélek valódi személy és nem személytelen erő. Maga a Szentlélek, a fenséges jutalom, amit az Atya nyújt, mint "az élővizek forrása azoknak, akik hisznek benne" (Jn 7,38), jegyesében, az egyházban.
Az "élővizek" ajándéka által Jézus az igazi szőlőtő (Jn 15,1), sok gyümölcsöt terem, és akik benne hisznek, megdicsőítik Őt (Jn 17,1). Amikor a Fiú megdicsőül azokban, akik hisznek benne, az Atya is megdicsőül a fiában (Jn 17,1). Ez a Lélek, amely az igazi szőlőből lepárolt élő nedv, ugyanakkor a szeretet tüze, amely az Atyát és a Fiút egyesíti. A szeretetnek ebbe a tüzébe kíván a Fiú minket is vinni, amikor így imádkozik Atyjához: "Atyám … hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és Én őbennük." (Jn 17,26). Így válik tökéletessé az Újszövetség a Szentháromságban.

Szent Ferenc az Úr misztériumának zsolozsmájában így imádkozik:

„ Te vagy az én szentséges Atyám,
királyom és Istenem.
Szent Atyám, te megfogtad jobbomat,
tanácsoddal vezettél,
s azután dicsőségre emeltél.
Hiszen rajtad kívül ki volna az égben?
Áldott az Úr, Izrael Istene,
aki tulajdon szent vérével váltotta meg szolgái lelkét,
nem bűnhődik senki, aki benne bízik.
Tudjuk, hogy jön,
mart eljön, hogy igazságosan ítéljen.”

(5,15; 6.12-13.15-16)



hétfő, május 17, 2010

Erdélyi Fioretti



Sarány István Erdélyi Fioretti című könyvét bemutatja, Borsodi L. László ferences sajtóreferens

szerda, május 12, 2010

Mennybemenetel


Az San Damianoi kereszt felső szárának végén, egy körben Jézust, titkának egy másik fázisában, szemlélhetjük. Felemelt lába és tekintete arra utal, hogy ez a jelenet a mennybemenetel ábrázolása. Jézus felmegy Atyjához, aki a mi Atyánk lesz és Istenéhez, aki a mi Istenünk is, hogy helyet készítsen nekünk (Jn 14,3). Aranyszínű öltözéke győzelméről és királyi hatalmáról tanúskodik. Vörös kendő van a vállán átvetve. Ez a jelképe országának és királyi hatalmának, amelyet szeretetben gyakorolt.
A kör alapszíne piros, az élet színe kiszorítja a feketét, a halál színét. Minden egyben térbeliséget kölcsönöz Jézus alakjának. Jézus kilép a körből és keresztet tart a bal kezében, győzelmének eszközét. Ez a kereszt azonban most aranyból van; királyi jogarrá lett, érinthetetlenségének jogarává (Zsolt 45,7). Valóban e kereszt által leszünk megítélve. Szent Pál szerint: "Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság … Krisztus, aki az Isten ereje és Isten bölcsessége." (1Kor 1,23).
Közelebbről nézve Jézus arcán széles a mosoly. Most már "fel van kenve az öröm olajával" (Zsolt 45,8). Megpróbáltatásának vége, és győztes lett. Kezét az őt váró angyalok felé nyújtja. Az angyalok, akik fogadják vörös és arany öltözékben vannak, úgy, mint Uruk. Azok az angyalok, akik látták a Fiút, az Atya oldaláról a világba menni, győzelmes visszatérését ünneplik. (Jn 16,28). Milyen hatalmas közbenjárónk van már most az Atyánál. Hogy is félhetünk és szomorkodhatunk tovább.

Mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk, szent és igazságos Atya, égnek és földnek Ura és királya, hálát adunk neked önmagadért, mivel szent akaratodból és a Szentlélekkel egyetlen Fiad által megteremtettél minden szellemi és anyagi létezőt és bennünket is képedre és hasonlatosságodra teremtve a paradicsomba helyeztél[1].
Mi pedig saját hibánkból elbuktunk.
És hálát adunk neked azért is, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket, azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket, lehetővé tetted,[2] hogy az igaz Isten és igaz ember a dicsőséges és boldogságos mindenkor Szűz Máriától megszülessék, s bennünket keresztjével, vérehullásával és halálával a rabságból kiváltson.
És hálát adunk neked azért is, mert egyazon Fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dicsőségében, hogy az átkozottakat, akik nem tartottak bűnbánatot és nem ismertek téged, az örök tűzre küldje, azokhoz ellenben, akik megismertek és imádtak téged és bűnbánatban szolgáltak neked, így szóljon: Gyertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétől.[3]

 A meg nem erősített regula 23,1-4


[1]1: Jn 17,11; vö. Mt 11,25; Ter 1,26; 2,15
[2]vö. Jn 17,26
[3]vö. Mt 25,34

kedd, május 11, 2010

Szent Antal Kilenced (5)



Szent Antal kilenced 5. keddje Székelyudvarhelyen a Barátok templomában.
Főcelebráns: Simó József, Máréfalvi plébános.
Koncelebrál: Vass Ince, nyugdíjas lelkipásztor.
Prédikáció: fr. Mihály ofm
Kántor: Ilyés Levente

hétfő, május 10, 2010

szombat, május 08, 2010

A Svájci Gárda Péter szolgálatában



A pápa nagyra értékelte a Svájci Gárdát, amelynek új tagjait fogadta családtagjaikkal a csütörtök délutáni vatikáni eskütételük alkalmából. XVI. Benedek német, francia és olasz nyelven szólt a Svájci Gárdához.

csütörtök, május 06, 2010

A Lepelben a szenvedő ember szól a reményről



A Sindone-n látható kép egy halotté, akinek vére az életről és a szeretetről beszél – mondta XVI. Benedek a torinói dómban tett látogatása során.

szerda, május 05, 2010

Ferences Félóra (4)



Május 4-én a Mária Rádióban elhangzott adás tartalmából:
Interjú Leonárd atyával, Benedek Fidélről, Barabási Fidélről,
Interjú Fidelis nővérrel
Szent Antal Kilenced – Leonárd atya

kedd, május 04, 2010

Mária - Rádió Rózsafűzér

Ma este 5,15-től a kollégisták imádkozták a Rózsa fűzért a Mária Rádióban. Kezdetben izgalmas volt az élő adás, de rendben folyt le. Gondolom jó tapasztalat ez nekik is, nekem az volt. Örvendtem, hogy ezt sikerült velük kivitelezni.

Milyen a mi békénk?

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.”
Az evangélium szerint Jézus békét hirdet, békét hagy tanítványaira. Viszont érdekes módon a szentleckében arról olvasunk, hogy a tanítványoknak békétlenségben van részük. Pál és Barnabás missziós körútján a hallgatóság lázadást szított és Pált félholtra kövezték. Azonban még ez sem tudta megtörni a buzgóságát, és hittel hirdette, hogy „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.”
Assisi szent Ferencről is tudjuk, hogy ő a béke hírnöke volt. Halála előtt, nem nézte tétlenül a város vezetőjének és a püspöknek a viszályát, hanem kibékítette őket. Ekkor költötte a Naphimnuszban azt a szakaszt, hogy: 
„Áldjon, Uram téged minden ember,
                        ki szerelmedért másnak megbocsát.
                        És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
            Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.”
Szent Antal életrajzában is arról olvashatunk, hogy Észak-Olaszország, ahol prédikált, sok viszály és békétlenség színhelye volt. Igehirdetőként arra törekedett, hogy rávezesse az embereket arra, hogy a lelki békéjük érdekében fontos békében élniük Istennel és embertársaikkal. Így sok viszályt megszüntetett, házastársakat békített ki egymással, családi viszályokat simított el. Egyik ránk maradt prédikációjában ezt írja: „A lélek országa akkor fog állani, ha önmagában nincs megosztva, vagyis ha a lélek bennünk az úr és nem a test.” A béke megvalósulásának fontos követelménye ez, hogy a lélek legyen bennünk az Úr.
Igaz, mi gyakran mások megváltoztatásával szeretnénk megtartani, vagy visszaszerezni a lelki békénket. Arra vágyunk, hogy mások minél hamarabb változzanak meg körülöttünk és így türelmetlenkedve könnyen túlzásba, esünk. Hány férj és feleség aggódik és bosszankodik, mert azt akarja, hogy házastársának végre ne legyen ez vagy az a hibája. A szülő, a nevelő szeretné, hogyha a gyerek gyorsan levetkőzné berögzült, rossz szokásait.
Túlságosan gyors, túlságosan látványos változásokat szeretnénk. És hogyha ez nem következik be, akkor elveszítjük a lelki békénket. Pedig, ha Isten türelemmel van irántunk, és embertársaink iránt, akkor számunkra is fontos ez türelem. Isten türelemmel várja a megfelelő pillanatot arra, hogy változzunk. Mi legtöbbször Istennél is jobban szeretnék sietni. Pedig nagy szükségünk van arra, hogy a lélek uralkodjék bennünk. Ez a türelem, a léleknek biztosított elsőbbség egy benső megtisztuláshoz vezet. Mi legtöbbször azt gondoljuk, hogy jót akarunk másnak, azonban gyakran előfordul, hogy csak a magunkat keressük. Lehet, hogy azért szeretnénk azt, hogy mások megváltozzanak, hogy nekünk legyen könnyebb. Így attól se riadunk vissza, hogy önző akaratunkat másokra ráerőltessük. Azonban, hogyha a türelem segítségével megőrizzük a lelki békénket, akkor világosabban fogjuk látni, azt hogy mi is a tennivalónk, vagy hogy kinek is kell valójában változnia. És ami a legfontosabb megmarad az a lelki béke, ami nélkül nem tudnánk jól és helyesen imádkozni, azért hogy megvalósuljon az Úr Jézus szándéka bennünk és közöttünk: „ Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.”

hétfő, május 03, 2010

A szikla


A San Damianoi kereszt függőleges szárának alján egy sziklatömböt láthatunk. A kereszt szinte ezen az alapzaton nyugszik, ebből nő ki. A szikla jelképezheti Krisztust (1 Kor 10,12) illetve Pétert. Péter, a szikla, amelyre az Egyház épül. „te Péter vagy és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit feloldasz a földön, a mennyben is feloldozzák."."  Mt 16,18). Ezekkel a szavakkal adta át Jézus Péternek a főhatalmat.
A kereszt alapjául szolgáló szikla személyes üzenetet is hordoz. Az Istent szerető ember Krisztusi alapokra építi házát, egész életét (Lk 6,46).  "Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta." (Lk 6,47). Csak a Krisztusra alapozott élet szilárd, és állja ki az élet viszontagságait.
Vajon mi milyen alapra építünk? Mire alapozunk naponta?

Szent Ferencről olvassuk:

A köveken tisztelettel lépkedett arra való emlékezéssel, aki sziklának mondatik[1]. Mikor ezt a verset kellett mondania: "A kősziklára emeltél engemet"[2], hogy nagyobb tisztelettel fejezze ki magát, ezt mondta: "A szikla (Péter) lába alá helyeztél engemet." (2 Cel 165)



[1] 1Kor 10,4
[2] Zsolt 62,3 – Utalás a petra (kőszikla) és Péter apostol nevének kapcsolatára.

vasárnap, május 02, 2010

szombat, május 01, 2010