Csak kettőt tudunk felismerni a kereszt lábánál lévő személyek közül, feltehetően a többiek elmosódtak a sok hívő érintésétől, akik az ikon alját megérintették, vagy tiszteletük jeléül megcsókolták. A hívek hozzáérhettek a képhez, mert több mint bizonyos, hogy nem az oltár fölé függesztették, hanem hozzátámasztották az oltárhoz, ahogyan Giotto ábrázolja szent Ferencet a feszülettel.
Az ikon alján kivehető két személynek glória van a feje fölött és a néző felé, illetve oldalra tekintenek. Ők valószínűen Péter és Pál, a Krisztus által alapított Egyház két oszlopa.
Kiket ábrázolhatott a baloldalon elmosódott személyek? Elképzelhető, hogy szent Kozma és Damjánt festette meg az ikon festője, mint a templom védőszentjeit.
Megfigyelhetjük, hogy ezek a személyek mind a tengeri kagylókból alkotott kereten belül vannak, tehát Krisztus "országában" vannak.
Talál rájuk Szent Pál írása: "Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte" (közel vannak Jézushoz) (Ef 1,4). A helyzetükből az ikonon következik, hogy Jézust nem látják tökéletesen, "most még csak tükörben homályosan látunk, akkor majd színről színre." (1Kor 13,12). Ezért magunkra ismerhetünk ezekben a személyekben. Már meg vagyunk jelölve a Szentlélek pecsétjével (Ef 1,13), meg vagyunk híva az Ő országába és dicsőségébe (2Tessz 2,13), azonban még száműzetésben vagyunk, "ezért sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni." (2Kor 5,3). Továbbá, "mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul… szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó örök mértékét szerzi meg számunkra" (2Kor 4,16).
Szent Ferenc mélyen tisztelte szent Péter és Pál apostolokat. Szent Bonaventura erről így ír:
„Az összes apostolokat, különösen Pétert és Pált, Krisztus iránti forró szeretetüknél fogva mélységes tisztelettel vette körül; tiszteletből és szeretetből különleges negyvennapi böjtöt ajánlott fel az Úrnak.” (Legenda Maior 9,3)
Jézus bal lába mellé a művész egy kakast festett. Elsőként talán arra gondolhatunk, ez a kakas, amelynek szavára Péter megtagadta Mesterét. Ezt az első benyomást viszont felül kell vizsgálnunk, mivel az ikon Krisztust választottjaival együtt dicsőségben mutatja (a kereszt alsó végén megfestett alakok között); a tagadások ideje elmúlt.
Az ősi időkben mikor minden közel volt a természethez a kakas a felkelő nap jelképévé vált. A nap Jézus, aki felkelt a világra. Szent Péter azt mondja: "Jól teszitek, ha figyeltek a jövendölésekre, amíg föl nem virrad a nappal és a hajnalcsillag föl nem kél szívetekben.” Bálaám próféta már úgy jövendölte Jézust, mint a csillagot, amely Jákobtól jön (Szám 24,17). Izajás hozzáteszi: "A nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld határáig" (49,6). "Nektek, azonban akik nevemet félitek, felkel az igazság napja, amely gyógyulást hoz szárnyain" (3,20). A Bölcsesség könyvében mondja a bűnös: "Az igazság világa nem fénylett nekünk"(5,6).
Az Újszövetség azonos jelképrendszert használ. Zakariás énekli: "Istenünk irgalmából mellyel meglátogatott minket a magasságból fölkelő" (Lk 1,48). Szent János hozzáteszi: "A sötétség múlóban van és az igaz világosság, már ragyog" (1Jn 2,8).
Összefoglalva a kakas hirdeti, hogy Jézus az igazi világosság, amely most és mindörökre felkel a világra. A kakas kiáltja világgá, hogy Jézus az igazi fény, amelyre a világ vár! A visszatérő nappali fényt megszemélyesítő kakas Krisztus föltámadásának és második eljövetelének is szimbóluma.
A felhők eltakarhatják ezt a napot, de ezek csak felhők. Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát (Jn 11,10). Továbbá vele együtt nekünk kell lenni a világ világosságának, "így világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat" (Mt 5,16).
Szent Klárával együtt mi is meggyőződéssel valljuk:
A San Damianoi kereszt alkotója, több angyalt is festett a keresztre. Ezzel fejezi ki, hogy a kínszenvedés drámája egyaránt érinti az eget és a földet. Az ikonon látható angyalok és emberek együtt, arra emlékeztetnek, hogy egyazon család tagjai vagyunk, az Egyszülött Fiúban általa és érte teremtett minket Isten (Kol 1,15-16), és, hogy mindig az Ő szent jelenlétében vagyunk. Ennyi angyalnak a jelenléte, azt jelenti, hogy ők a mi közbenjáróink és védelmezőink. Az evangélium, úgy mutatja be őket, mint valódi és tevékeny lényeket. Gábriel jelenti be Zakariásnak, valamint később Máriának, az emberileg elképzelhetetlen születéseket (Lk 1,11 és 26). Angyalok táplálták Jézust (Mt 4,11) és angyal erősítette (Lk 22,43). A szentmise liturgiája emlékezetet jelenlétükre, a glóriában, a prefációban és a sanctusban.
A kereszt két ágának végén, három-három angyal látható, tehát összesen hat angyal.
Két angyal, kétfelől miközben rámutatnak Jézusra, figyelmesen szemlélik kezein a sebeket és a belőlük kicsorduló vért. Tágra nyílt szemmel, fájdalmas tekintettel szemlélik az eseményt, de szemükben mégis felsejlik az öröm szikrája. Nyugodt tekintetük és testtartásuk a küszöbön álló győzelem előjele Két-két angyal a sebek alatt, miközben szintén Jézusra mutatnak, a megdöbbenésüket kifejezik ki az Isten egyszülött fiának kiontott vére láttán. Szent Péter írja, "Ennek szemlélése, még az angyalokat is vággyal tölti el" (1Pét 1,12)
Szent Ferenc: Az egész rendhez irt levél 21-22
„Halljátok csak, testvéreim! Ha a Boldogságos Szűzet, érdemeinek megfelelően tisztelettel övezzük, mivel őt szentséges méhében hordozta, ha a Keresztelő boldogan beléremegett és nem merte megérinteni Isten szent fejét, ha külön tiszteletben részesítjük a sírt, melyben egy ideig nyugodott, hát akkor milyen szentnek, igaznak és méltónak kell lennie annak, aki már nem a halandót, hanem az örökké élőt és megdicsőültet, kibe az angyalokbepillantanivágynak[1], érinti kezével, fogadja magához ajkával és szívével és nyújtja vételre másoknak?”
SZENT FIDÉL ferences vértanú s1577-1622 között élt.
Már híres ügyvéd volt Elzászban, amikor úgy tapasztalta, hogy ez a foglalkozás veszélyes az üdvösségére nézve. Ezért úgy döntött, hogy belép a kapucinus-ferences rendbe . 35 éves volt. A rendbe lépésekor kapta a Fidelis (hûséges) nevet. Nevének eredete a Jelenések könyvének (2,10) szavai: „Légy hû mindhalálig s neked adom az élet koronáját.” Pappá szentelése után kiváló szónokként a híveket törekedett életszentségre vezetni. Önmagával szemben szigorú volt, másokat azonban nagy szeretettel vett körül. Mikor az osztrák seregben egy alkalommal pestis tört ki, gondoskodott a katonák testi-lelki szükségletérõl, annyira, hogy a „haza atyja” névvel tisztelték meg. 1621-ben megválasztották a feldkirchi kolostor házfőnökévé.
Ebben az idõben a Hitterjesztési Kongregáció missziót szervezett svájci területén az egyházból elszakadtak visszatérítésére . A misszió vezetõjévé Fidélt nevezték ki. Szívesen vállalkozott a feladatra, bár tisztában volt a veszélyekkel is. Érezte, hogy hamarosan teljesedni fog, amiért minden szentmiséjében imádkozott: életét fogja adni hitéért. 1622 elején több helyiségben is eredménnyel prédikált. Neves személyek tértek vissza az egyházba. Sajnos az ellenfelei miután kifogytak az érvekből érvekbõl erõszakhoz folyamodtak.
1622 Április. 24-én Fidél ezzel kezdte a beszédét: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” Nem folytathatta. Lövés dördült el, majd fegyverek kerültek elõ. Amikor kijött a templomból, húsz fegyveres férfi támadt rá s kardokkal agyonszúrkálták. Utolsó szavai ezek voltak: „Jézus, Mária! Istenem, légy irgalmas hozzám!” Egyik támadója késõbb vallotta meg, hogy minél kegyetlenebbül ütötték, annál örvendezõbb lett az arca. XIV. Benedek pápa avatta szentté 1746-ban.
Szent Fidél példaképként áll előttünk, és Krisztus követésére, a hitünk megvallására, a mindennapok áldozatvállalására ösztönöz bennünket. Ehhez erőforrásunk és táplálékunk maga az Úr Jézus az Oltáriszentségben, aki a legnagyobb áldozatot vállalta értünk. Éljünk a felkínált lehetőséggel, hogy maradéktalanul megfeleljünk keresztény hivatásunknak.
Imádság:
Istenünk, te Szent Fidél áldozópap lelkében lángra lobbantottad szereteted
tüzét és hitterjesztõ munkája közben megjutalmaztad a vértanúság dicsõségé-
vel. Közbenjárására add, hogy a szeretet biztos alapján álljunk, és vele együtt
megtapasztaljuk Krisztus feltámadásának erejét, aki veled él és uralkodik.
A San Damianoi kereszten, Mária és a százados mellett a két szélén, jobb és bal felől, egy-egy nem azonosított személyt látunk. Miután az, aki a baloldalon áll, olyan egyenruhát visel, mint a százados, arra következtethetünk, hogy az is római. A hagyomány szerint ő Longinus, aki lándzsájával megnyitotta a Keresztre feszített oldalát. A jobboldali alak, hasonló helyzetben látható, mint a másik a baloldalon: a térde felemelve, keze a csípőjén és egyenesen Jézusra tekint. Szintén a hagyomány szerint ő lehet, István a szolga. Azonos az elhelyezkedésük, ami azt jelenti, hogy mind a kettőnek azonos a szerepe. A jobboldali, azonban nem római. Ez a két ember képviseli azokat, akiket Jézus kivégzésével bíztak meg, a rómaiakat, és a zsidókat, ahogy ez írva van: "Júdás kapott egy csapat katonát (rómaiak), a főpapoktól és a farizeusoktól, pedig szolgákat (zsidók)" (Jn 18,3). Ez a két ember azt szemlélteti, hogy Jézus haláláért a felelősséget egyformán viselik a pogányok és a zsidók. Megkérdezhetjük, miért ilyen kisméretűek? Ez egyszerűen azt jelenti, hogy szerepük kicsi. Az emberek szemében úgy tűnik, hogy ők ölték meg Jézust, a valóságban "senki nem veszi el Tőle az életét; önként adja oda"(Jn 10,18). Ezeket az embereket Jézus ellen használták fel, hogy ütlegeljék, keresztre feszítsék és megöljék Őt, de ők csak a megdicsőülését segítették elő. Nem szabad ezt elfelejtenünk, hogy magunknak is számolni kell üldözésekkel, saját életünkben.
Azonban azoknak a személyeknek is, akik megfeszítették Jézust, tekintetük rá szegeződik, ahogy meg van írva: "Feltekintenek arra, akit keresztülszúrtak" (Jn 19,37). Megölése után fedezték fel, hogy Jézus az Isten fia; szemeik nyitva vannak, és megérkeztek a hitre és az életre. Mily nagy a szeretet győzelme!
Tartalom:
Assisi: San Damiano fele
San Damiano Kereszt: Keret, Megdicsőült Úr
Szentsir persely, Interjú fr. Endrével a Szentföldről
Szent Antal nagy kilenced, predikáció
A kéthetente, kedden este 6 órától jelentkező Ferences Félóra, abból az igényből született, hogy ferencesként, a rádió hullámhosszán is jelen legyünk az emberek között. Az erdélyi Mária Rádió jó lehetőséget kínál arra, hogy a hallgatók jobban megismerjék a ferences lelkiséget és azokat, akik a mi tájainkon Assisi szent Ferenc nyomán járva, követik Jézus Krisztust. Szent Ferenc sokaknak ismerős szent, de talán az Assisiről, a ferences szent helyekről indított rádiós sorozat még közelebb visz hozzá. Már korábban írtam arról, hogy a szent helyekről, a zarándok utakról írott anyag, olvasható itt: http://ferences-zarandok.blogspot.com/ Ugyancsak a szent Ferenccel való ismerkedést szolgálja a San Daminoi keresztről szóló sorozat és szent Ferenc imáinak az elemzése. Ismerős, vagy kevésbé ismert, nagy és szent, ferences elődeink már bizonyítottak a történelemben, ezért ők nem maradhatnak ki az adásokból. Igyekszem megkeresni és a műsorban megszólaltatni ferences rendtartományunk tagjait, ferences nővéreket, a ferences világi rend tagjait és azokat, akik érdeklődnek a ferences lelkiség iránt. Időnként beszámolok ferences eseményekről, egy-egy szentmise, prédikáció, ferences előadás sugárzása is helyet kap majd. Abban bízom, hogy a ferences félóra sugárzott műsorai, hasznos szolgálatot tesz Egyházunknak, és még közelebb jutunk a ránk bízottakhoz. Egyben remélem, hogy értékes színfoltként épülhetünk be a rádió adásaiba. Az elhangzott műsorok élőben interneten is hallgatható: http://www.mariaradio.ro/eloadas/eloadas.html vagy utólag itt a blogon.
Szívesen veszem bárki véleményét, ötletét, elvárását a műsorral kapcsolatban. Tervezem olyan adások szerkesztését is, amelyben a közérdekű kérdéseket megválaszolom. Itt is van hozzászólási lehetőség, vagy személyesen a székelyudvarhelyi kolostorunkban.
A kereszt tövében álló, és a parancs végrehajtását felügyelő százados merően figyeli Jézust. A hagyomány az alakját ötvözte a királyi tisztviselő személyével, akinek a fiát Jézus meggyógyította. (Jn 4,46). Erről az emberről, azt mondja az evangélium, hogy hitt, ő és egész családja (Jn 4,53). Az ikon az ő személyét mintázta meg. A bal válla fölé az ikon festője a fia arcképét festette meg, aki szintén csodálkozva tekint Jézusra. Van olyan magyarázat is, hogy ez a fej az ikon megrendelőjét ábrázolja, aki szintén szerette volna szemlélni az Urat.
Hogyha figyelmesen nézünk a százados válla fölé megfestett arckép mögé, még három személy fejrészletét fedezzük fel. Ez a három személy a százados családját jelentheti, akik vele együtt eljutottak a hitre. A festő nem helyezett glóriát a százados feje köré, de a mérete megegyezik a mellette álló alakok nagyságával. Valószínű azért nincs dicsfény a feje körül, hogy a fia ábrázolására hely jusson. A hite, szentsége két módon is kifejezésre jut. Mindenekelőtt szemei figyelmesen Jézusra irányulnak, mely a benne való hitet mutatja, azután jobb kezének három szétálló ujja a Szentháromságban való hitet jelképezi, a két másik ujja, amely zárva látható, Krisztus két természetéhez való hűségét jelenti. A százados képviseli azon népek sokaságát, akik Isten és az ő Fia Jézus ismerete nélkül nőttek fel, de akik a Szentlélek kegyelméből váltak hívővé.
Az a megpróbáltatás, amin ő átment, azaz a fiának a betegsége, részére eszköz volt arra, hogy családjával együtt belépjen az Életbe. Láthatjuk, hogy kezében egy darab fát tart, amely emlékeztet arra a zsinagógára, amelyet állítólag Kafarnaumban építetett, ahogy erről Lukács beszámol (7,5). Röviddel a százados fiának gyógyítása előtt Szent Lukács idézi Jézus szavait: "minden ember, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta". Miután Lukács "mindennek elejétől fogva gondosan a végére járt" (1,3), a századost olyannak mutatja be, mint aki hallgatta Jézus szavát és hatásosan tettekre is váltja. Szent János hivatkozva ugyanerre a gyógyításra így fejezi be a tanúságot: "hitt ő és egész háznépe" (Jn 4,53). Így annak az embernek sziklára építette háza, aki Jézus szavait tettekre váltja jelentheti azt a családot, amely igazán hisz.
Kövessük mi is a százados példáját, tekintetünket függesszük a megfeszített Jézusra. Szent Klára is erre buzdít bennünket:
Fordulj gondolataiddal az örökkévalóság tükre felé, öltöztesd lelkedet a dicsőség sugárözönébe, állítsd szívedet az isteni mibenlétképe elé, és elmélkedéssel hasonulj át az istenség tökéletes hasonmásává, hogy te is megízlelhesd azt az elrejtett édességet, melyet maga az Isten a világ kezdetétől tartogat az őt szeretők számára, s melynek ízét barátai már itt ízlelik. Emellett hagyj figyelmen kívül mindent, de mindent, amivel a csalóka és örökké nyugtalanító világ vak követőit be szokta hálózni. Csak azt szeresd fenntartás nélkül, aki szereteted fejében tökéletesen neked adja magát, akinek szépségét a nap és a hold csodálja, s akinek visszafizetése értékben és nagyságban végtelen.
(Szent Klára harmadik levele Prágai Szent Ágneshez 12-16)
Máté evangéliuma szerint (27,56; 13,55) ez a Mária, Jézus unokatestvérének, Jakabnak az anyja. Úgy említi az evangélium, hogy Máriával, Jézus anyjával együtt állt a kereszt tövében. Tehát kétségtelen, hogy azok között az asszonyok között találjuk, akik szokás szerint követték az apostolokat, és akik "állhatatosak voltak az imádságban" (Apcsel 1,14), így készítve fel magukat a Szentlélekkel való keresztségre (Apcsel 1,5).
Annak ellenére, hogy Mária "test szerinti" rokona volt Jézusnak, és ez a tény sok hozzátartozót visszatartott, attól, hogy higgyenek benne (Jn 7,5), Mária Jakab anyja, hű maradt hozzá a Kálváriára vezető egész úton. Ő képviseli a szerény és elfelejtett hívők sokaságát a történelem folyamán, azokét, akiket Isten az ítélet napján a dicsőséggel koronáz meg.
Öltözetének földszínű ruhája szerénységének jele. Köpenyének zöld színe jelképezi azt az erős reményt, amely szívében uralkodott, még akkor is, amikor a kereszt lábánál állt. Figyelmesen hallgatja, Mária Magdolna vallomását. Kézmozdulata mutatja, a határtalan csodálatot Jézus iránt, aki megszabadította barátnőjét a gonosz lélek hatalmától és a bűn láncaitól.
Áldott légy Atyánk, azért a dicsőségért, ahogy az ikon megőrzi nekünk Máriát, Jakab anyját. Ez az asszony követte Jézust, és szolgált neki (Mk 15,41). Hitt benne, egész haláláig, és azon túl is. Jelen volt az utolsó vacsora termében is, lángolva könyörgött a megígért Szentlélek eljöveteléért. Áldott légy Atyánk, a dicsőségért, amelyben a szerényeket részesíted. Világosságod napján ragyogóan sugárzóvá teszed őket.
Jézus baloldalán legközelebb Mária Magdolnát találjuk. Jézus szavai beteljesültek: "Az utolsókból, elsők lesznek, az elsőkből, utolsók" (Lk 13,30). Ruháján az élénkvörös szín, a szeretet jele az uralkodó. Ez a szín illik ahhoz az asszonyhoz, akiről Jézus mondta: ” Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett" (Lk 7,47).
Figyeljük meg, hogy Mária Magdolna feje érinti Máriának, Jakab anyjának fejét. Ez a részlet annak megértéséhez vezet minket, hogy a két asszony nem egyszerűen beszélget, hanem titkot osztanak meg egymással. Mária Magdolna, Máriához, Jézus anyjához hasonlóan bal kezét a szájához érinti, ami a csodálat és megdöbbenés állapota. Ennek a félelemmel teljes tiszteletnek oka, az a hihetetlen titok lehet, amit felfed társának: "Bűnös asszony voltam, és most közel állok Jézushoz."
Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezen az ikonon Mária Magdolna, akiből hét ördög távozott, (Lk 8,2) azonos azzal a bűnös asszonnyal, akiről Lukácsnál a 7,37-ben olvasunk, és akiről azt mondja: "… mert nagyon szeretett" (Lk 7,47). Ez a vélemény megegyezik a nyugati világ hagyományával. Valóban nyugaton régi és erős hagyomány az, amely Mária Magdolnát, Lukács a bűnös asszonnyal azonosítja (7,37). Megjegyzendő, hogy rögtön a bűnös asszonyról szóló részlet után Lukács, Mária Magdolnát úgy mutatja be, mint azt az asszonyt, akiből hét ördög távozott.
Mennyire sugárzott Jézus szeretete és ereje erre az asszonyra, akit egykor gonosz lelkek sokasága szállt meg Lk 8,2), és most legközelebb van hozzá dicsőségében! Mária Magdolna elkísérte Jézust utjaira, majd egészen a Kálváriára (Lk 8,2, Jn 19,25). Ő volt a hírvivő, aki az apostolokhoz rohant, hogy elmondja nekik "Láttam az Urat!" (Jn 20,18). Kétségtelen, hogy Mária Magdolna is ott volt Máriával és a többi asszonnyal, a feltámadás után az utolsó vacsora termében (Apcsel 1,14). Milyen nagy buzgalommal hívta a Szentlelket, ismerve a gonosz lelkektől való megszállottság borzalmát! (Lk 8,2).
Szent Ferenc imája, amelyet az egész rendhez irt, levelében olvasunk, a mi érzelmeinket is tükrözi:
„Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva és bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk[1] a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag a te kegyelmedből eljuthassunk hozzád, Ó Fölséges, ki a tökéletes Háromságban és az egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Amen.”
Szentmise Székelyudvarhelyen a Barátok templomában. Szent Antal nagykilenced első keddje: 2010.04.13
Szentmisét bemutatja, Ft. Vass Ince, predikáció fr. Mihály ofm
A San Damianoi ikonon, János apostol Jézus és Mária között áll. Ő az apostol, „akit kedvelt Jézus” A legközelebb van Jézushoz, ahogyan az Utolsó Vacsorán is (Jn 13,23). Ő valóban a Jézus és Mária közötti szeretet kiváltságos helyét foglalja el, Jézus oldalsebe alatt, amelyből vér és víz, forrásozik. János bennünket is képvisel.
János feje Mária irányába fordul és hajlik meg, aki neki anyja a Lélekben. Gyermeki szeretettel Máriára tekint, ahogy hallja Jézus szavait: „Nézd, a te anyád" Testtartása annak a gyermeknek a testtartását idézi, aki tudja, hogy szeretik és örül ennek a szeretetnek. Jobb keze, úgy, mint Máriáé, Jézusra mutat, aki gyengédségének és imádatának tárgya. János köpenye rózsaszínű. Ez a szín hagyományosan az örök bölcsesség szeretetét jelképezi. A Biblia Bölcsesség könyvében a következőt találjuk: "A bölcsesség eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána, s előre megmutatja magát." (Bölcs 6,13) Jézus első szavai, amelyeket Jánoshoz intézett, a következők voltak: "Mit akartok? … és aznap nála maradtak." (Jn 1,38). János volt az, aki mindenekelőtt megtalálta Jézusban, magát a Bölcsességet. A figyelmet, amelyben Jézustól részesült, ugyanennek a bölcsességnek a következő mondata fejezi ki: "Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak." (Péld 8,17).
János fehér köntöse jelenti győzelmét a test felett, a teljes tisztaságot, amelyet a hagyomány neki tulajdonít. Ez a tisztaság érdemesíti arra, hogy elnyerje a bölcsességet "Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben" (Bölcs 1,4) és hogy bőségben kapja a Szentlelket.
Szent Ferenc mindig előszeretettel idézte János evangéliumát, írásaiban is bőségesen merített belőle.
XXII Intelem (32-40)
„Hozzá kell menekülnünk, mint lelkünkpásztoráhozéspüspökéhez, aki ezt mondja magáról: Énvagyokajópásztor,kilegeltetemjuhaimatéséletemetadomjuhaimért.Tipedigmindnyájantestvérekvagytok.És nehívjatoksenkitAtyátoknakaföldön,mertegyatiAtyátok,akiamennyekbenvan.Mesterneksehívassátokmagatokat, mert egy a ti mesteretek, ki a mennyekben van. Haénbennemmaradtok,ésazénigéimbennetekmaradnak,kérjetek,amitcsakakartok,ésmegkapjátok. Aholkettenvagyhármanösszejönnekazénnevemben,ottvagyokközöttük.Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Az igék, melyeket szólottam nektek, lélek és élet.Én vagy az út, az igazság és az élet[1]. „