Ferences félóra 165

Ima a békéért, Ferenc pápa Asisiben

Évközi 26. vasárnap

Ámosz próféta, az ó-szövetségi olvasmányban ijesztő képet fest azokról, akik csak önmaguk jólétével törődtek, akik jó sorukban elbízták magukat és úgy gondolták, hogy ez a jólét végleges állapot. A próféta látta, hogy ezek az elbizakodott emberek „a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.”  Az ellenség támadása, a száműzetés ellenkező irányba fordította az életük alakulását, és szétfoszlott mindaz, amiben balgán bíztak. Az önzés mindig boldogtalanná tesz bennünket.

Az evangéliumban erős hatású, tanító történetet hallottunk, amelyben minden kellék megtalálható a hallgatóság oktatására. Két, egymással teljesen ellentétes szereplője van a példabeszédnek: a dús gazda és a szegény Lázár. A szívtelen gazdagnak még nevet sem ad a történet. A kiszolgáltatott szegény Lázárnak, a kutyáknál is rosszabb sorsa volt. A halál pillanata mindent mérlegre tett és világosságra jött, hogy kinek mennyit értek a tettei. A kínokban lévő gazdag most már a lehetetlent is megpróbálja, hogy otthon maradt testvéreinek segítsen: “ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának… De ez már elkésett kísérlet, ugyanis a válasz:»Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«” A válasz enyhe irónia, és egyben figyelmeztetés is. Az evangélium megírásakor már megtörtént, Jézus feltámadt a halottak közül, így hitelre érdemes. Hinnünk kell neki. Talán már érthetőbb, hogy tulajdonképpen nem is a szívtelen gazdag, vagy a szegény Lázár a főszereplői ennek az evangéliumi példázatnak, hanem Istenről és a mi üdvösségünkről van szó benne.

Gyakorlati útmutatásként hangzanak el számunkra is szent Pál apostolnak a Timóteushoz intézett szavai, akit Isten emberének nevez: „Törekedjél… igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást”

Vegyük észre, hogy mindezek megvalósítására sokféle eszköz áll rendelkezésünkre. Kéznél van a Szentírás, ugyanakkor kegyelem közlőek az irgalmasság testi-lelki cselekedetei, a bűnbánat gyakorlása, a szentmise….. Ezek mind a feltámadott, élő Krisztushoz visznek közelebb, és segítik, hogy megvalósuljon, és fennmaradjon a vele való közösség. Éljünk ezekkel a felkínált lehetőségekkel.

         

Évközi 25. vasárnap

Ferences félóra 164

Szent Ferenc Stigmatizációja

Kisboldogasszony

Az evangéliumban az Úr Jézus születés történetének körülményeiről olvastunk. Az Úr angyala tudtul adta Józsefnek, hogy nem kell félnie attól, hogy feleségül vegye Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Ezt mondja: „Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”

A mai ünnepen azért kerül felolvasásra ez az evangéliumi rész, mert a Megváltó születése mutat rá a Szűzanya születésének kiemelt fontosságára.

Az introitusban (kezdőének) így éneklünk: „Ujjongva ünnepeljük a boldogságos Szűzanya születését, őtőle született az igazságosság Napja, Krisztus a mi Istenünk.”  
A Szűzanya földi életének legnagyobb ajándéka, hogy Isten Fiának anyjává lett.

A Szűzanya élete és hivatása, hogy megerősítsen bennünket abban a felismerésben, ami szintén az evangéliumi részben hangzott el, hogy „velünk az Isten”.

Nekünk is ennek a tudatában kell megélnünk keresztény hivatásunkat.

          A mai ünnepen, ezzel az alkalommal elsősorban hálát akarunk adni azokért a kegyelmekért, amelyekkel Isten megajándékozott bennünket a Szűzanya közbenjáró imájára. Mária közbenjáró tevékenysége annak a jele, hogy Isten ma is törődik övéivel.

         Elhoztuk a kéréseinket is. Lehet, hogy valamilyen testi betegségben kérjük az ő közbenjáró imáját. Előfordulhat, hogy lelki bajunkban keressük az ő segítségét. Imádkozni akarunk a ránk bízottakért, családtagjainkért, rokonainkért.
Biztasson és bátorítson bennünket az, amit a Rómaiakhoz irt levélből olvastunk a szentleckében: „Az Isten szeretőknek minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Így történt ez a Szűzanya életében is. Így történik minden Isten szerető keresztény ember életében is.

Mindenki maga tudja, hogy mit hozott el a szívében erre az ünnepi szentmisére.

Bármilyen természetű is a kérésünk rábízhatjuk a Szűzanyára. Ő nálunk jobban tudja, hogyan kell az Úr Jézus elé terjeszteni.

A Szűzanya közbenjáró meghallgatását bizonyítják itt Csíksomlyón a kegyszobor köré elhelyezett hálatáblák. Ezek a márványtáblák látható jelek, elolvashatjuk azt ami ráírtak, azonban sokkal több az, ami csendben, rejtve történt.

Ezen az ünnepen a szívünkbe mi is írjunk meg ma egy hálatáblát. Ez olyan tábla, amelyet külső szem nem lát és nem tud elolvasni, mégis nagyon valóságos és személyes. Ne feledjük ugyanakkor, hogy majd a tetteinkben kell tükröződnie annak, amit ezen a szentmisén ráírunk szívünk hálatáblájára.

Évközi 23. vasárnap

Csiff

Ferences félóra 163

Kincses tárház 101_ig,
Tánczos V. Csíksomlyó a népi vallásosságban