Az Ó-szövetség olvasmányból megtudtuk,
hogy a pusztai vándorlás idején
Mózes arra kényszerült, hogy jobban megszervezze
a nép vezetését. Egyedül már túlságosan nehéz volt ez a feladat, ezért „kiválasztott hetven férfit, hogy a nép kormányzásában
segítségére legyenek.” Kiderült, hogy közülük akadtak olyanok, akik nem
voltak közösségben a többiekkel, és mégis megkapták a prófétai jelet. Józsue
féltékenységből, meg akarta tiltatni nekik, hogy prófétáljanak. Azonban Mózes
sokkal bölcsebbnek bizonyult és így szólt: „Bárcsak
az egész népet prófétává tenné az Úr, és kiárasztaná rájuk lelkét!”
Az evangéliumi részlet tovább viszi
a gondolatot, hasonló helyzetet tár elénk. Sokféle gyógyító tevékenykedett
Jézus idejében. Az volt a szokás, hogy ezek a gyógyítók valaki nagyobbra
hivatkozva, valaki erősebb nevében cselekedtek. Hivatkozhattak például Salamon
bölcsességére, vagy valamelyik prófétára. Az apostolok egy érdekes esettel
találkoztak, és ezért fordult János apostol Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem
tart velünk.” Az Úr Jézus híre már
annyira elterjedt, hogy valaki az ő nevében gyógyított. Az apostolok önhatalmúlag,
anélkül, hogy megkérdezték volna a mestert,
megtiltották az ilyen tevékenységet, azzal az indokkal, hogy nem tartozott
közéjük, nem tartott velük. Figyeljük meg. Nem az zavarta őket, hogy nem keresték
Jézust, hanem, hogy nem tartozott közéjük. Most pedig szerették volna
megszerezni Jézus jóváhagyását és elismerését, hogy jól és helyesen jártak el a
tiltással. Biztosan nagyon meglepődtek a válaszon: „Ne
tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni
engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Az Úr Jézus már azt is értékeli, hogyha
valaki útban van feléje. Az ilyent segíteni, támogatni kell, hogy rátalálhasson
a krisztusi közösségre. Azért, hogy az apostolokkal érzékeltesse, hogy mit is
jelent az Úr Jézus nevében cselekedni, nagyon egyszerű példával hozakodott elő:
„Aki inni ad nektek akár csak egy pohár
vizet is az én nevemben – azért, mert Krisztuséi vagytok –, bizony, mondom
nektek, nem marad jutalom nélkül.” Tehát
akár egy pohár víz is lehet kapocs, vagy út amely Jézushoz vezet, és nem marad
jutalom nélkül. Azonban az ellenkezője is felelősség, mert a legkisebb tett is,
akár bennünket-, akár másokat szándékosan eltávolít Jézustól, büntetést
érdemel: „jobb volna annak, ha malomkövet
kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák.” A választott nép körében súlyos
büntetésnek számított az hogyha valakitől még a temetést is megtagadták, ezért
használja az Úr Jézus ezt a hasonlatot.
A feltámadott élő Krisztus sokféleképpen
működhet közöttünk és érhet el bennünket kegyelmével. Megteheti pl. a szentírás
lapjain keresztül, a liturgiában, a közösségben, életünk eseményeiben. Ez a
felsorolás pedig távolról sem teljes, hisz nagyon széles annak a köre, ahogyan
Krisztust megtapasztaljuk, ahogyan szól hozzánk. Azt pedig távolról sem mi
szabjuk meg, hogy ezt miként teheti meg. Még ha akadna is olyan, aki azt
szeretné, de még az Egyház sem állítja azt, hogy kizárólag, csak bizonyos
körülményekben és helyeken működhetne az Úr Jézus, és máshol pedig egyáltalán
nem. A mi feladatunk, hogy minden képességünkkel és adottságunkkal Isten
országát építsük. Mindazt ami ebben akadályozna el kell hagynunk, és ami segít
azt be kell építenünk az életünkbe, az eszköztárunkba. Egyben pedig az is fontos,
hogy keressünk segítőtársakat, mert minden jóakaratú ember előre viheti
Krisztus ügyét.