Ez lessz a jel!

Néha előfordul, hogy valamilyen bizonytalan helyzetben jelet várunk, vagy keresünk, mert szeretnénk világosabban  látni.  Igaz, az is megtörténhet, hogy látjuk, értjük a jelét valaminek, de nem akarunk szembe nézni a valósággal. Valami hasonló helyzet lehetett az, amikor  maga Isten kínálta fel Ácház királynak, hogy hajlandó jelét adni az Ő szeretetének, csak a királynak kérnie kellene. A király azonban elzárkózott és nem akart semmiféle jelet. Ennek ellenére Isten az ő prófétáján keresztül jelet ígért, ami arról szólt, hogy:  „a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi.”  A szent szöveg meg adja a jel értelmezését is: „ami annyit jelent: Velünk az Isten.”  Az evangéliumban, Jézus születésének hírül adásában már a beteljesülésről hallottunk. Az is elhangzott, hogy „a szűz neve Mária volt.”  Annak ellenére, hogy Máriának a hitén, és az Istenbe vetett bizalmán kívül semmi bizonyossága nem volt, mégis kimondta:  „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”  Az evangélium még hozzá teszi, hogy: „az angyal eltávozott” Mi pedig tudjuk, hogy az angyal eltávozásával elkezdődött Mária életének az a szakasza, amikor nyilvánvalóvá lett számára is, hogy mi következett  az igen kimondása után, és hogy gyakorlatilag mire is mondott igent. Mindebben minden öröm mellett, volt bizonytalanság, üldöztetés, aggódás, és gyász. Mi pedig hálásak vagyunk Máriának a kimondott igenért, mert ez a készsége kaput nyitott Isten szeretetének, hogy Jézusban újra és újra jelét adhassa annak, hogy Ő velünk van.  Mária élete rá mutat arra, hogy Isten a göröngyös útból, a gondjainkból, a kétségeinkből, a bánatokból, a tehetetlenségből, a fájdalomból is tud jót kihozni, ha mindezt bizalommal a kezébe helyezzük, mert van úgy, hogy ennél többet úgy sem tudnánk tenni. A napokban, karácsonyi készülődésünkben figyeljünk és tanuljunk a Szűzanya készségéből. Keressük meg és vegyük észre azokat a lehetőségeket, amelyben mi is kifejezésre juttathatjuk, hogy elismerjük Isten elsőbbségét az életünkben, a terveinkben, mindennapi ügyes-bajos dolgainkban.

            Ezért a mai nap Ó-antifónájában így imádkozunk:

Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája!

Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja,

amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja:

jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat,

akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!