Adventi feladat és lehetőség

Az Ó-szövetségi olvasmányban Izaiás  próféta ellentétpárokban  arról beszél, hogy miként valósul meg a messiási idő. Az Úr Jézus meghozta a megvalósulást,  de a saját érdekünkben szűkség van a mi közreműködésünkre is. Mindez adventi feladat és lehetőség számunkra.

A próféta így ír„Azon a napon a siketek is meghallják az írás szavát, a vakok szeme pedig látásra nyílik a sötét homály után.” Az evangéliumi részben hallottuk is Jézus gyógyító csodáját, amikor meggyógyított két vakot: „megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” A két vak fizikailag nem látott, mégis benső látással megtalálták a helyes irányt, mert Jézus nyomába szegődtek és követték őt. A szentírás értelme és tanítása akkor tárul fel, hogyha erőfeszítést teszünk annak megértésére. Nélküle süketek maradunk mindarra, amit Isten üzenni akar számunkra. A kegyelem segítségével azonban a lelki szemünk is megnyílik a látásra.

„A szelídek ismét örvendeznek az Úrban…. „ A gyenge és erőtlen legtöbbször elnyomásban részesül, azonban az Isten erejével vállalt szelíd magatartás és hozzáállás Istentől kapott erőt képvisel és emberi erővel ki nem vívható győzelmet jelent.

„A szegények ujjonganak …”  Az Úr Jézus által tanított és elénk élt nyolc boldogság Ó-szövetségi megjövendölése.  A lelkileg szegény számára Isten a gazdagság, és semmi más nem tölti be azt a hiányt és űrt, csak Isten maga

„A zsarnok elvész, a gúnyolódó kipusztul, és kiirtatnak mindazok, akik gonoszat forralnak, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik becsapják a bírót, ha pörre mennek, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától.”

Még ha a mindennapi életünk rövid távon ennek a szentírási képnek az ellenkezőjét is tárja elénk, mégsem mondhatunk le arról, hogy a személyes életünkben és törekvéseinkben célként lebegjen előttünk az, hogy Isten segítségével bármilyen körülményben megmaradjunk igaznak és az igazság oldalán álljunk.

És a következtetés, szintén a próféta alapján:
 „Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.” Mi vagyunk azok a tévelygő lelkűek, akik az Úr Jézustól bölcsességet akarunk tanulni és zúgolódásra hajlamos természetünk ellenére el akarjuk fogadni az Isten által felkínált fegyelmet most az adventi szent időben, és nem csak kizárólag most.