Hálaadás

2014. dec. 31.
Élő közvetítés 18 órától. December 31-én, szerdán este 6 órától tartjuk az év végi hálaadó szentmisét.

Szent Család Vasárnapja

Ferences Félóra 121

Mária ünnepek Csíksomlyón, a Kegytemplomban.

Szent István vértanú

Élő közvetítés 10,30 órától. December 26-án pénteken, karácsony másodnapja.

Szenteste

2014. dec. 24. Éjjel fél 12-től kezdődik az Árvácska Együttes karácsonyi műsora, éjfélkor az Éjféli szentmise.

A várakozás hangulatában

Annak ellenére, hogy ma este már karácsonyt ünneplünk, a reggeli szentmise még adventi szentmise, a mai nap az utolsó adventi nap. Ma reggel még a készülődés, a várakozás hangulatában vagyunk, vagy legalább is erre kellene törekednünk, mert a világ, a kereskedelem, a reklámok  felszínes módon már rég karácsonyt akar ünnepelni, vagy ünnepeltetni velünk..

Az is igaz, hogy a mai napon már tényleg felfokozott hangulatú a készülődés. Ilyenkor szokott eszünkbe jutni, hogy még mennyi mindennel nem készültünk el az ünnepre.

            Az Ó-szövetségi olvasmányban Dávid Királynak az jutott eszébe, hogy valami nagyot kellene tennie az Úrnak, ezért gondolt templomépítésre. Ez volt a vasárnapi olvasmány is. Kezdetben Nátán próféta is helyeselte a tervet, de Isten megbízásából, tudtára kellett adnia Dávidnak, hogy nem ő fog, házat építeni az Úrnak, hanem az Úr erősíti meg királyi házát. Így lett Messiási jövendöléssé, egy olyan nemes gondolat, amelyet nem is sikerült megvalósítani.

Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni. Ennek megerősítésére és kiemelésére olvassuk a mai szentmise evangéliumában Zakariás dicsőítő énekét, a Benedictust. „ Áldott az Úr, Atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.” Ezt a reggeli zsolozsmában szoktuk imádkozni”. Valószínű azokért a sorokért is, amivel az ima befejeződik: „meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályos ülnek, lépteinket pedig a béke útjára igazítsa.”  

Ez a mai napra is eligazító számunkra.

Tudnunk kell, hogy elsősorban Isten a világosságot adó, felkelő Napunk. Elsősorban arra készülünk, hogy megünnepeljük Isten nagylelkűségét, hogy ő meglátogatott-, meglátogat minket.

Ő az, aki lábainkat a béke útjára igazítja.

Ne engedjük, hogy a készülődés, - netán a tevékenykedés felfokozott izgalma elterelje a figyelmünket a lényegről.

-          Ilyenkor, sajnos könnyebben előfordulhat a szeretetlen megnyilatkozás, akár vitatkozás.

-          Könnyen el is csüggedhetünk, hogy még mindig nem vagyunk olyan jók, mint amilyenek lenni szeretnénk.

-          A magányosokat jobban megülheti az egyedüllét nyomasztó hangulata.

-          Vagy éppen abban csalódhatunk, hogy mások nem értékelik eléggé azt az igyekezetünket, amellyel széppé szeretnénk tenni Karácsony ünnepét. 

A Karácsony a szeretet ünnepe, az ajándékozás napja, de ne felejtsük el, hogy mindez csak azért lehetséges, mert Isten megelőz-, megelőzött bennünket. Saját magával ajándékozott meg minket az ő szent Fiában. Ez a legfontosabb, ezt ünnepeljük. Minden más csak ebből fakad, és arra hivatott, hogy ezt megerősítse, és jobban kiemelje.

Előkarácsony

A mai szentmisével amolyan, elő karácsonyt ünneplünk. Nem csak azért, mert holnap, már szent este van, hanem a szentírási szakaszok is erre hangolnak. Ugyanis az evangéliumban Keresztelő János, az előfutár születéséről olvasunk. Benne teljesedett Malakiás próféta jövendölése: „Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek….. Lám, már jön is.”

Már Keresztelő János születése is csoda számba ment. Anyja Erzsébet idős kora ellenére hozta a világra, és az édesapja Zakariás nyelve is csak akkor oldódott meg, amikor a fia megszületett, mert nem hitt az angyali ígéretnek. A szomszédok és rokonok, „amikor meghallották, hogy milyen irgalmas volt az Úr együtt örült mindenki.” Az öröm legfőbb oka az volt, hogy Isten olyan dolgot vitt végbe, ami emberileg lehetetlennek tűnt. Mindezek ellenére „félelem szállta meg a szomszédokat…. Aki hallott róla, elgondolkodva mondta: Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilvánvalóan az Úr van vele.”

Azon, hogy félelem szállta meg a rokonokat nem csodálkozhatunk, mert Malakiás próféta is a jövendölésében azt mondja, hogy nehéz lesz majd elviselni az Úr látogatásának napját, „mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja.” 

A próféta jövendölése és a megvalósulás között, sok a megegyezés, de ugyanakkor a különbségek is lényegesek.

Malakiás próféta a Messiással kapcsolatban rendkívüli érkezésről szól, amelyet megelőz az előfutár. Keresztelő Jánosban ez teljesedett. Sőt az ő születése is már csodás születést jelez. Azonban a Megváltó megérkezése, minden emberi elképzelést felülmúlt. Az Úr Jézus születésénél nagyobb csodát nem tudunk elképzelni.

Keresztelő János születésével rendkívülit cselekedett Isten, azonban a Megváltó megérkezésével olyan történt, amire az ember képtelen. Nélküle nem tudnánk megszabadulni vétkeinktől, hiába való lenne a bűn elleni harcunk.

Jézus születését nem olyan természeti jelenségek kísérték, mint amiről Malakiás beszélt. Mégis sokkal lényegesebb dolog történt, az emberi természetben. A felszínen, látszólag nem változott semmi, az isteni irgalom azonban csendben a valóság lényegét változtatta meg. A legtöbbet kaptuk ajándékban. Annak a lehetőségét, hogy Isten gyermekeivé lehetünk. Ennek a megvalósulásnak az ünnepét üljük, minden Karácsonykor. Ennek az örömnek a megünneplésére hív az Egyház, az idei Karácsonykor is.

Magasztalja lelkem

A mai szentmise evangéliumában a Szűzanya Erzsébetnél tett látogatásának történetét olvastuk, és meghallgattuk Mária hálaadó énekét, a Magnificatot.

Ennek kapcsán, talán két fontos dolog kerül előtérbe, amelyből mi is tanulhatunk

  1. Mária Istennek ad hálát, és

  2. segíteni akar idős, rászoruló rokonának.

1.     Mária mihelyt megtudta, hogy idős rokona Erzsébet, szintén gyermeket vár elindult, hogy találkozzon vele, hogy megossza vele örömét. Ebben a hálaadó lelkületben született a Magnificat: „Magasztalja lelkem az Urat” Ennek az imának a középpontjában Isten dicsőítése áll. Pedig hosszú út van Mária mögött, amíg megérkezett a hegyek közé, Erzsébethez. Beszélhetnének a hegyi utak veszélyeiről, Mária megoszthatná az otthonról hozott híreket. Azonban nem számít a fáradság, a hosszú út, a veszélyek, a szenvedés, a hírek, mert Mária, Isten központú ember. Így mindent megelőz az a hálás lelkület, amellyel Isten felé fordul.  Istennek ad háláz,  és ez a hálás lelkület ez elvezeti embertársaihoz is.

2.     Segíteni akart idős rokonának. Ő maga is gyereket várt, fiatal és zsenge, mégsem magával törődött elsősorban. Tudta, hogy idős rokonának nagyobb szüksége van a támaszra és segítségre ezért „ott maradt még három hónapig, azután visszatért otthonába”

A karácsonyi lelkület, két fontos jellemzőjét ismerjük meg Mária magatartásában.

1.     Fontos a hálás lelkület. Észre kell vennünk azt a tényt, hogy Istentől megajándékozott emberek vagyunk, és ezt az örömet meg kell tudnunk osztani másokkal is. A Magnificat az Egyház hálaadó énekévé lett. Minden esti zsolozsmában elimádkozzuk. Ez juttassa eszünkbe naponta, mindazt, amit Istentől kaptunk, hogy érte hálát adjunk. Nekünk is Isten központú emberré kell válnunk.

2.     A másik fontos dolog, hogy keressük azt, miként szerezhetünk igazi örömet másoknak, és nyújtsunk konkrét, megfogható segítséget azoknak, akik erre rá szorulnak. Az Isten iránti hálánk, bennünket is el kell, hogy vezessen embertársainkhoz. Karácsony körül nyitottabbak, érzékenyebbek vagyunk mások szüksége iránt, de ez ne korlátozódjon kizárólag ezekre a napokra.

Hogyha ezzel a két fontos jellemzővel: a hálás lelkülettel, és segítő készséggel készülünk karácsonyra, akkor, Máriához hasonlóan, mi is megtapasztaljuk az Istentől jövő, igazi tartós örömet és boldogságot.

Advent 4. vasárnapja

Advent IV vasárnapján mintha az Egyház feloldaná a várakozás hangulatát, és elővételezné Karácsony örömét. Az evangéliumban Jézus születésének hírüladását halljuk. Az ószövetségi olvasmányban a Messiásról szóló jövendölést olvassuk, a szent leckében szent Pál apostol Isten bölcsességét magasztalja.

Az első olvasmányban Nátán próféta tudtára adta Dávid királynak, hogy nem ő épít házat az Úrnak. A próféta egy fontos igazságot tár Dávid elé: nem Dávid dicsőíti meg Isten nevét, hanem épp fordítva van, Isten tette naggyá Dávidot. A próféta így jövendölt: „Az ô atyja leszek, ô meg a fiam lesz. Házad és királyságod örökre fennmarad színem elôtt, és trónod mindörökké szilárd marad.”

Az evangéliumban újra hallottuk ezt az ígéretet, Jézusra alkalmazva: „Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!''

Olyan ígéretek, amelyek lényegükre nézve az Úr Jézusban teljesedtek. Dávid király dinasztiája rég kihalt, azonban Jézus Uralma a lelkeken, az Egyházban örök hatalom. Isten kegyelmével örökre Uralni akart bennünket. Karácsony a kegyelem győzelmének az ünnepe.

            Az Egyház, imádkozó ajkán élő maradt a mai evangélium első mondata, amit az angyal mondott Máriának: ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!

            Amikor Isten, az ő küldöttén keresztül szólította Máriát készségesen válaszolt: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!''

Az apokrif evangéliumokban, van egy kedves epizód, amely valószínűleg csak jámbor elképzelés, de amely szép gondolatot fejez ki. Mielőtt Gábor arkangyal Máriához jött volna, másik két názáreti lányt is meglátogatott és mindegyiknek ugyanazt az ajánlatot tette, mint Máriának, de mind a kettő elutasította a javaslatot, mondván, hogy nem egyezik terveikkel és elképzeléseikkel.

Az első keresztény közösség számára, amelyben ez az írás megszületett ez a történet azt volt hivatott bizonyítani, hogy Mária teljesen szabadon mondott igent Istennek. Ő is mondhatott volna nemet, de elfogadta és magáévá tette Isten tervét.

Ennek fényében nekünk is keresztény hivatásunkra kell gondolnunk. Arra a tényre, hogy Isten meghívott az Ő követésére. Valószínű, hogy életünk folyamán már több alkalommal is elhatároztuk, hogy együtt akarunk működni ezzel a meghívó kegyelemmel, és önmagunk megváltoztatásán fogunk fáradozni. Az idei adventi idő erre újra, jó lehetőséget biztosított. Most, itt az adventi idő vége, közel a karácsony. Részben a lelki számvetés ideje is, amikor meg kell kérdeznünk önmagunktól mennyit épültünk kegyelemben? Remélhetőleg megszilárdult bennünk az a hit, hogy Istennek velünk is terve van, és meghívott arra, hogy megszülessen bennünk a keresztény ember, amelyet szent Pál apostol új embernek nevez.

            Isten ünnepre hív minket. Öltöztessük ünneplőbe a lelkünket – azzal a készséggel, mint Mária – íme, itt vagyok, történjék velem a te szavaid szerint. Nekünk is szól az, amit az angyal Máriának mondott.  ,,Kegyelmet találtál az Úrnál'” – Készüljünk fel arra, hogy Isten Karácsonyi kegyelme ebben az évben még jobban megérinthessen, mint bármikor.

           

Készség

Iz 7,10-14; Zs 23; Lk 1,26-38

Az  evangéliumban az angyali üdvözletet olvastuk, amely advent harmadik hetének végén a karácsony ünnepének az előhírnöke.

„Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.”

Isten kapcsolatot keres az emberrel. A Szűzanya annak a készségnek a példaképe, amellyel ezt az isteni közeledést az embernek fogadnia kell. „Íme az Úr szolgáló leánya, történjék velem szavaid szerint ”

Gondolom, hogy közös tapasztalat a felismerés, hogy nem is olyan könnyű ezt a lelkületet, ezt a készséget elsajátítani. Egészen biztos, hogy a Szűzanya kapcsolata Istennel, nem az angyali üdvözlettel kezdődött, itt inkább megnyilvánult.

 Mi emberek olyanok vagyunk, hogy ami erőfeszítéssel jár, azt legszívesebben kihagynánk, megspórolnánk. Ez a mindennapi dolgainkra is érvényes, de a vallásos életben is megnyilvánul.

A szívünk mélyén ott él a vágy az ünnep után, de az, ami hozzá vezet, ami a felkészüléssel jár, azt lehetőleg kikerülnénk.

Sok helyen már advent előtt elkezdődik a karácsonyi vásár, ami számomra ezt a sietséget sugallja. Legtöbbször át is ugorjuk az advent utolsó napjait, és így összefolyik az adventi liturgikus idő a karácsony elővételezésével. Így fokozottabb erőfeszítésre lesz szűkség megőrizni a karácsony igazi lelkületét.

A napokban, karácsonyi készülődésünkben figyeljünk és tanuljunk a Szűzanya készségéből. Keressük meg és vegyük észre azokat a lehetőségeket, amelyben mi is kifejezésre juttathatjuk, hogy elismerjük Isten elsőbbségét és munkálkodását az életünkben, a terveinkben, mindennapi ügyes-bajos dolgainkban.

Biztató, hogy olyan sokan vesznek részt az adventi szentmiséken, és sokan végzik el a szentgyónásukat. Fordítsunk továbbra is gondot a lelki felkészülésre, hogy tartalmas ünnepünk legyen, amelyben készségesen válaszolunk Isten kegyelmi kezdeményezésére.