Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

péntek, március 29, 2013

Ferenc pápa lábat mos a fogvatartottaknak

„Aki a legnagyobb közöttünk, annak szolgálnia kell a többieket. A lábmosás egy jelkép, egy jel. Azt jelenti: szolgálok nektek. S mi is egymásnak. Persze nem kell mindennap megmosnunk egymás lábát. Akkor mit jelent ez? Azt, hogy segítenünk kell egymásnak” – magyarázta a szertartás jelentését a Szentatya a részben muzulmán, illetve ateista fiataloknak.

kedd, március 19, 2013

Római riport



Világegyházi híradó.

Csiksomlyó Üzenete

A negyedévente megjelenő kegyhelylap idei első, húsvéti száma a XVI. Benedek nyugalmazott pápa által meghirdetett hit évéről szól....
Ft. Portik-Hegyi Kelemen gyergyói főesperes-plébánossal Borsodi L. László beszélget. A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottságának titkára a testület feladatairól számol be. Az interjú címe: Fontos visszatérni a hit forrásaihoz...........

szombat, március 16, 2013

Miért Ferenc a pápa

A sajtó munkatársainak mai fogadásán Ferenc pápa elmondta, hogy amikor a szavazatok száma meghaladta a 2/3-ot és a mellette ülő Hummes bíboros azt mondta, ne feledkezzen meg a szegényekről, Assisi szent Ferenc jutott eszébe. Innen a név választás."A szavazás alatt kiváló barátom, Sao Paulo érseke, Claudio Hummes volt mellettem... Amikor a dolgok kezdtek - mint fogalmazott - 'veszélyesre fordulni', ő biztatott. Amikor az én javamra döntött a kétharmad, átölelt, és azt mondta, ne feledkezzek meg a szegényekről" - Utalt arra is, hogy ma sok háború és békétlenség van a világon, szent Ferenc pedig a béke hírnöke. Ugyanakkor a teremtéssel is harmóniában élt, nekünk pedig sok gondunk akad a teremtés megőrzésével.

csütörtök, március 14, 2013

Ferenc pápa

Ferenc pápa köszönti a szent Péter téren összegyűlteket és miután áldást és imát kért, ő is megáldotta Isten népét.

szerda, március 13, 2013

A megrongált keresztút üzenete


A Kis Somlyó oldalában még mindig tartja magát a tél. A hó úgy tapad meg a keresztút jól ismert, kanyargós ösvényén, mintha jogos tulajdonát féltené. Nehezen haladok a kapaszkodón.  A múlt heti rongálás óta, rendhagyó ez a keresztút. Igaz, az első négy állomásnál, még nincs semmi rendkívüli. mert épek és érintetlenek a féldomborművek.  Így még nem nehéz bele élnem magam: Jézust halálra ítélik, vállára veszi a keresztet. Azonban, alig haladok el az első néhány állomás előtt, türelmetlenül fürkészem azt, amelyikből hiányzik a „kép”.  Távolról, még nem annyira feltűnő. Egyre közelebb jutva, döbbenten állok meg előtte. Olyan érzés, mintha egy kifejezés nélküli szembe néznék bele. Valami nagyon lényeges hiányzik. Ahogy haladok felfele, egyre erősödik a benső fájdalmam, a hiányérzet. Sok élmény kapcsol ehhez a keresztúthoz. Jártam már itt tanulmányi éveim alatt, majd papként, szerzetesként, egyedül, és közösséggel. Mindig erőt, támaszt nyújtott az itt elvégzett keresztút. Most egy nagy kérdő jel, nyomasztó érzés kínoz. Ennyire, kiüresedhet az ember, ennyire üzenet nélkülivé válhat valaki, vagy valakik számára az amit Jézus értünk tett? Ennyire sürgető szűkséggé vált a mindennapi betevő hiánya, hogy tiltott gyümölccsel kell csillapítani a fizikai éhséget, nem számolva a lelki űrrel és kárral, ami azok lelkében keletkezik, akiknek szent ez a hely. Most már nem csak a csúszós út nehéz, nem kizárólag az kapaszkodó miatt zihálok. egyre fájdalmasabb minden üresen maradt keresztúti állomás, amelyen csak a szám jelzi, hogy hol tartok. Azonban a képi segítség nélkül összezavarodok. Már nem is tudom igazából hol tartok. Egyszerre, csak valami megmozdult és egy szép nyúl rohant el előttem. Felvillanyozva, amíg tehettem elkísértem a tekintettemmel, amíg el nem tűnt a Salvator kápolna irányában. Felujjongtam, mégis csak van élet a keresztút környékén, mégis csak lesz tavasz, lesz feltámadás. S, még ha csak a tizenkettedik és tizennegyedik állomás képe maradt is meg, mert az márványból készült, visszataláltam az útra, amely innen fentről nézve érintetlen, csupán közelről nézve bámul szembe sötéten, kifejezéstelenül. Mint mindenhez, ehhez is szükséges a felülemelkedés, hogy ne vesszek el a részletekbe, és a megrongált állomásokon túl, meglássam az összefüggéseket, azon túl pedig a fényt, amely ha egyszer kigyúlt, sosem alszik ki, mert örök.

hétfő, március 11, 2013

Megrongálták a csiksomlyói keresztútat

 

Összesen hét réz domborművet feszítettek le és vittek magukkal ismeretlen tettesek a csíksomlyói Kissomlyó-hegy nyugati oldalán lévő Jézus-hágó keresztútjáról – tájékoztatta portálunkat vasárnap este Urbán Erik ferences templomigazgató.

 

Megrongálták a Jézus-hágó emlékműveit

Összesen hét réz domborművet feszítettek le és vittek magukkal ismeretlen tettesek a csíksomlyói Kissomlyó-hegy nyugati oldalán lévő Jézus-hágó keresztútjáról.

A búcsús csoportok hitét és áldozatkészségét hirdető emlékművek rongálását vasárnap délután egy fiatalember jelentette Urbán Erik ferences szerzetesnél, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójánál. A szerzetes először azt hitte, valami félreértés történhetett, később személyesen ment ki a hegyoldalba.

A keresztút első három stációjának domborművét nem rongálták meg, viszont azon kőkeresztekről, amelyek az erdőben találhatók, összegyűjtötték a fémtáblákat” – tájékoztatott Erik atya, hozzátéve, hogy szerinte nincs összefüggés az épp vasárnap tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés és a II. világháború után egy csíkzsögödi kőfaragó által készített műemlékek károsítása között.

Nem lehet pontosan tudni, mikor történt az eset. Szerintem egyszerűen a fémgyűjtögetők vitték el, hiszen egy-egy ilyen domborműnek jó súlya van” – fejtette ki.

Nem ez az első eset, hogy kárt tesznek a fenyőerdő közötti csapáson, egészen a hegy csúcsán emelt Salvator-kápolnáig tartó keresztút állomásaiban. Tavaly ősszel az ezek köré egyfajta kerítésként emelt fémrudakat távolították el.

Urbán Erik elmondta, már megtörtént a feljelentés, hétfő reggel pedig bekapcsolódik a rendőrség a nyomozásba. „Olyannyira friss ez az egész, hogy még nem gondolkodtunk, miként pótolhatjuk a domborműveket. Reméljük, hogy megkerülnek” – közölte a templomigazgató.

 

Forrás: www.szekelyhon.ro; Iochom Zsolt és Pinti Attila tudósítása