Öröm vasárnapja

A mai vasárnap latin neve: gaudete, magyarul öröm vasárnapja.

Már az első olvasmányban, amelyet Szofoniás próféta könyvéből olvastunk ez áll: „Őrülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya… Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadítód.” Az örvendezés oka az Úr közelsége, aki erős Szabadítóként jelenik meg. Jó hallani ezt a buzdító olvasmányt, amely képes megnyugtatni és reményt önteni belénk is.

Ezt az alaphangulatot erősíti meg és viszi tovább a szent Pál apostol leveléből vett szakasz: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.” Az idézet saját magát magyarázza: ennek a örömnek belülről fakadó forrása van, ez pedig maga Jézus Krisztus. Itt tehát megerősítést nyer, ami az első olvasmányban még csak általánosan hangzott el, hogy: „az Úr közel van.”  Ennek látható jele embertársaink iránti szeretetünk, amely konkrét tettekben kell, hogy megnyilvánuljon.

            Az evangéliumi részben egészen gyakorlati dolgok hangzottak el.

„Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” Keresztelő szent János mindenkinek az élethelyzetére vonatkoztatva részletezte, hogy mit kell tennie. Mindenkit arra hívott, hogy változtasson az életvitelén, úgy hogy mások javára is legyen. Bátran megmondta a bővelkedőknek, a vámosoknak, katonáknak, hogy mi az ami akadályozza őket az üdvösség útján., és mi a tennivalójuk. Olyan hatással volt a köréje sereglett emberekre, hogy sokan azt hitték ő a Messiás. Azonban János  tevékenységével  és tanításával az Úr Jézusra mutatott rá: „így szólt hozzájuk…én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”

            A mai vasárnapi szentírási részek, valamint Keresztelő János személye és magatartása arra figyelmeztet, hogy ismerjük fel az élethelyzetünkből  fakadó feladatokat. Örvendjünk annak, amik vagyunk, amit megtehetünk Krisztusért, az embertársaink iránti szeretetből. Az evangéliumban elhangzott megállapítások ma is érvényesek. Ma is kísért a gazdagság, a kapzsiság, vagy épp a zsarnokoskodás, a mások fölött való uralom, amely megrongálja az embertársainkkal való kapcsolatunkat. Ne elégedjünk meg azzal, ahol ma tartunk a keresztény életvitelünkben, hanem keressük meg, hogy melyik a következő lépés, amit meg kell tennünk. És persze nem állhatunk meg a puszta felismerésnél, hanem tegyük is meg mihamarabb amit feladatul ismertünk fel, akár az idei adventünk folyamán.