Mária, Jézus jobb oldalán, megtisztelő helyen áll: ő az, „aki kegyelmet talált az Úrnál” (Lk 1,30). A zsoltárban, amely a királyi menyegzőről szól, ezt olvassuk: "Jobbodon áll a királyné, Ofir aranyától ékesen." (Zsolt 45,10).
János felé fordított arca különös gyengédséget tükröz, amely csodálattal teli; Jézus szavait hallja visszhangozni: „Asszony, íme a te fiad!” (Jn 19,26). Szinte töpreng Jézus szavain, bal karjával állát megtámasztva. Krisztus felé fordulva kifejezi fia szemlélésében érzett fájdalmát.
Jobb keze Jézus Krisztusra mutat, ez a gesztus két dolgot fejez ki:
- Krisztus, az Anya és a Tanítvány közötti párbeszéd tárgya
- A Szűz bemutatja a Fiút az emberiségnek
Mária mosolyra fakad. Abban a biztos tudatban, hogy most már minden beteljesedett és nyilvánvalóvá vált. Ő az egyedüli az egész ikonon Jézussal együtt, a mennybemenetelt ábrázoló medálionon, aki mosolyog.
Széles, fehér köpeny hull alá a Szűz vállairól, amely az evangéliumhoz való hűség győzelmét kifejezi (Jel 3,15). A Krisztus által hozott tisztaság jele (Jel 7,14) ez, azokat a jócselekedeteket jelzi, amelyeket Isten kegyelmével a szentek véghezvisznek.
Fehér köntösén átlátszó fátyol ragyog, amelyet ékszerek borítanak. Ezek a Szentlélek ajándékait szimbolizálják (Ter 24,22; Ez 28,13; Iz 61,10).
A fehér köpeny alatt sötétvörös ruha látszik. A vörös az intenzív szeretet jelképe (Lk 2,34), amely a Fiú szenvedésében való teljes részvételre utal. Az alsó ruha lila színű. A két szín együttese a szövetség ládájára emlékeztet. „A hajlékot... lenvászonból kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el." (Kir 26,1). A láda előképe Máriának, aki az élő Igét rejti magában.
Szent Ferenchez hasonlóan, mi is a meghitt csodálat hangján köszöntjük Máriát:
Üdvözlégy, Úrnőnk, szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária,
ki szűz lévén templommá lettél,
és választottja a szentséges mennyei Atyának, ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége és minden jóság lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy te, Isten palotája; Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
Üdvözlégy te, az ő palástja; Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja.
(A Boldogságos Szűz üdvözlése 1-5)