Lakoma

A lakoma a bőség jele. Az asztaltársaság a közös összetartozást fejezi ki. Izaiás próféta is ezt a hasonlatot használja, amikor a messiási időkről jövendöl. „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek az ő szent hegyén….”  A próféta a messiási időkről beszél, amikor a Megváltó gyógyító jelenléte mindenki számára nyilvánvaló-, és elérhető lesz. Költői képben fejezi ki, hogy Isten meghív minden népet a Megváltó eljövetelének ünneplésére. Olyan nagyszabású ünnepről beszél ahová mindenki hivatalos, ahonnan senki nem hiányozhat.  Az ünneplés azért is jogos, mert, ahogy írja Isten:  „örökre megsemmisíti a halált…. az Úr letörli a könnyet minden arcról”  és mintegy ünnepi felkiáltásként ezzel fejezi be:  „ Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!”

            Mindezek megvalósulásáról gondolkodva az Új-szövetségben, nem nehéz beazonosítani, hogy az Úr által rendezett gazdag lakoma a szentmise.

Az evangéliumi részlet is segítségünkre van, ahol a kenyérszaporítás csodájáról olvastunk. Az éhező tömeg nagy jótéteményben részesült: „Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.

Minden szentmisében Isten bőséges kegyelmi asztalt terít számunkra és meghív, hogy részesüljünk ennek gyümölcseiben. Egyrészt táplálkozhatunk az ige asztaláról, amikor felolvassuk a szentírási szakaszokat. Ugyanakkor a szentmise áldozati lakomáján fizikailag is magunkhoz vehetjük magát az Urat, aki lelki táplálékunkká lett.

Szent Ferenc hálás lelkülettel és nagy tisztelettel beszél erről az ajándékról. És úgy találja, hogy semmiképp sincs hátrányban azokhoz képest, akik az Úr Jézus kortársai voltak, pl. az apostolok. Ugyanis ők is csak hittel közelítve láthatták meg az Úr Jézusban a köztünk élő Istent. Ugyanígy mi is hittel vehetjük magunkhoz az Oltáriszentségben ugyanazt az Úr Jézust, aki megváltásunkra, értünk emberré lett. Az Oltáriszentséget az élet kenyerének is szoktuk nevezni, mert lelki életünk és az Örök életünk záloga. Így valósult meg a jövendölés, hogy Isten „örökre megsemmisít a halált..”

Hányszor megtapasztalhattuk már a szentáldozásban az Úr vigasztalását és erejét, ahogyan az olvasmányban hallottuk:  „letörli a könnyet minden arcról” Nem marad más hátra, hogy örömmel hirdessük a tapasztalatunkat: „ Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!”