Ferences félóra 217

Kapisztrán szent János
Kauser Tibor FVR generális, válaszok.

Évközi 29. vasárnap

Ferences félóra 216

Kauser Tibor FVR generális kérdés-válasz
Tánczos Vilmos: Csíksomlyó a népi vallásosságban. 

Évközi 27. vasárnap

A társadalom, vagy a közhangulat néha nehéz kérdések elé állíthat bennünket, amelyek választ várnak tőlünk. Az Úr Jézus sem volt kivétel. Annyira vállalta az emberi sorsot, hogy hagyta magát provokálni és még beugrató-, vagy akár rossz indulatú kérdésekre is válaszolt. Egy ilyen beugrató kérdést tettek fel a farizeusok az Úr Jézusnak a mai evangéliumban: „odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Maga az evangélista megjegyezte, hogy „próbára akarták ugyanis tenni.„ Mivel felnőtt-, köztiszteletben álló és tanult em-berek tették a fel a kérdést, Jézus először arra buzdította őket, hogy keressék ők maguk a választ a Szentírás segítségével, hisz ismerték az írásokat, ismerték az eljárás módokat. Azonban a kérdező farizeusok téves úton indultak neki a keresésnek. Nem Isten szándékát keresték, hanem emberi magyarázkodásba fogtak: „Mózes megegendte, hogy váló levelet írjunk és elváljunk.” Mózes, az Ó-szövetségben valóban megengedte a válást, de az emberi keményszívűség-, a rosszra való hajlandóság miatt tett ilyen engedményt. Jézus azonban a kérdezőket és bennünket is vissza akarta vezetni Isten eredeti szándékához. Rámutatott arra, hogy semmiféle emberi törvény nem írhatja felül Isten szándékát és az ő parancsát. Ezért érthetően kifejtette azt, amit a Szentírás lapjain olvashatunk a Teremtés könyvében: „Isten …… a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Olyan ez a helyzet, mint amikor civil törvényekről vitatkozunk, miközben elfelejtkezünk Isten szándékáról. Például, amikor a házasságról beszélünk nem szabadna egybe mosnunk a civil törvények szerinti házasságot, a házasság szentségével. Látnunk kellene, hogy mi a különbség az állami törvények által előírta civil házasság és az Isten színe előtt megkötött házasság között. A közbeszédben össze-mosva egyszerűen házasságról beszélünk minden esetben, de a valódi házasság Isten színe előtt köttetik, amely nem rövid távú, hanem egész életre szól és hatással van az örök életünkre is, ezért felbonthatatlan. A házasság szentségében a házastársak Istentől olyan kegyelmi segítséget kapnak, amely semmi mással nem helyettesíthető és semmi mással nem pótolható. Nyilván a szentségi házasság sem páncél, amely minden nehézségtől megkímélne, vagy megvédene. Végül is a páncélnak-, vagy pajzsnak is lehetnek gyenge pontjai, különösen hogyha nem a rendeltetése szerint használják azokat. Valahogy így van a házasság szentségével is. Mégis, hogy újra és újra meghívjuk Isten az életünkbe és magától értetődőnek tartjuk azt, hogy neki helye van közöttünk, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy észrevesszük, hogyha téves útra tévedtünk és még segítséget is kapunk a kijavításhoz. Mennyire szép az, amire egyik lelki író hívja fel a figyelmet, hogy a Szentírás a Teremtés könyvével, a férfi és a nő teremtésével kezdődik és a Jelenések könyvével fejeződik be, amelynek központi jelenete a Bárány menyegzőjének látomása szent János, a szeretett tanítvány írásában. A mai vasárnap adjunk hálát Isten különleges és sajátos támogatásáért, amelyet életünk folyamán tapasztaltunk abban az életformában, amelyet Istentől kaptunk ajándékba, amelyet az ő kegyelmi segítségével választottunk. Ugyanakkor igyekezzünk felismerni, hol van javítani valónk és azt Isten segítségével javítsuk is ki, vagy legalább próbáljuk meg kijavítani. Hogyha pedig megtettük ami tőlünk telik, a többit ajánljuk Isten irgalmas jóságába.

Assisi szent Ferenc

Örvendjünk mindnyájan az Úrban, ünnepet ülve Szent Ferenc tiszteletére, kinek ünneplésén örülnek ma az angyalok és magasztalják az Isten Fiát.

Assisiben a szent Ferenc tiszteletére épített alsó templom a mennyezetén, mely a csillagos eget- , és egyben a Mennyek Országát utánozza, a csillagok közepébe a művész kis tükröket helyezett, egyrészt, hogy erősítse azok hatását. A csillag szimbolikus formája előfordul a padozat berakásos mintáján és az oltáron is. A költői kérdés, hogy ki is itt a sztár, a csillag? A válaszunk, amelyet szent Ferenc életpéldájával húz alá, hogy a vezér csillag maga Jézus Krisztus. Minden más tőle kapja fényét, és ezt a fényt tükrözi vissza, - így a ma ünnepelt szent Ferenc atyánk is. Ezt állapította meg Celanoi Tamás is, szent Ferenc életrajz írója, aki így kezdi a második életrajzot: „Megítélésem szerint boldogságos Ferenc az isteni szentség legszentségesebb tükre és tökéletességének visszfénye.” 2 Cel. bev.  Amikor 1228-ban, IX Gergely pápa szentté avatta Ferencet, többek között ezt mondta: „ Miként a hajnalcsillag az ég felhői közül és a telihold ragyog a maga idejében, mint a Nap ragyogása úgy fénylik szent Ferenc az Úr templomában” – az Egyházban! Ez a ragyogás a Krisztussal való hasonlóságából ered, mert tökéletesen megvalósította krisztusi ideált: – aki szent Ferencre néz, annak Krisztust juttatja eszébe.

A galatákhoz irt levélben szent Pál apostol ezt írja: “Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.”  Mindezt pedig szent Ferenc is elmondhatta önmagáról. A szent Ferenc Bazilikánál maradva, az alsó templom hajójának falait öt kép pár díszíti. Alkotója az un. szent Ferenc mestere, valójában ismeretlen művész, valószínű hogy egy a kolostorban élő, ferences testvér lehetett. A képek a húsvéti misztériumról szólnak. Egyik oldalon öt kép Jézus szenvedését (passió) ábrázolja-, a másik oldalon öt festmény párhuzamosan szent Ferenc együtt szenvedését (conpassió) mutatja be. Az első kép pár: Jézust megfosztják ruháitól – Ferenc visszaadja ruháit apjának. A mennyei Atya iránti határtalan bizalom megnyilatkozása. A második kép pár: a keresztre feszítés – III. Ince pápa álma: Ferenc megtámasztja az omladozó Lateránt. Harmadik kép pár: Jézust leveszik a keresztről – Ferenc prédikál a madaraknak. Isten igéje íme nem halt meg, hanem eljut ez egész világra. Negyedik kép pár: A sírba tétel, Jézus siratása – Szent Ferenc stigmatizációja. A conpassió alap típusa az együtt szenvedés, egymás sorsában való részesedés. Az ötödik kép pár: Krisztus megjelenik az emmauszi tanítványoknak, – Szent Ferenc temetése, és a stigmák valódiságának megállapítása. Ez a kép van legközelebb az oltárhoz. "Nem ezeket kellett elszenvednie az ember Fiának, hogy bemehessen dicsőségébe?"

Szent Ferencet is ma a mennyország dicsőségében szemléljük. Ezt a leghatékonyabb úton érte el úgy, hogy engedelmeskedett az evangéliumban elhangzott Jézusi felszólításnak. Például annak, amit a ma felolvasott részben hangzott el: “vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”   

Bennünket is erre buzdít példájával. Tanuljunk Jézustól, és amit megtanultunk cselekedjük is, mint Szent Ferenc, mert csupán így lesz jelszerűvé, és gyakorlatiassá keresztény életünk. és így találhatjuk meg  lelkünk nyugalmát és örök boldogságát.