vasárnap, március 19, 2017

Ferences félóra 177

Nagyböjt

Nagyböjt 3. vasárnapja



Az Ó-szövetségi olvasmányban együttérzéssel olvassuk Mózes küzdelmét-, lelki gyötrelmét, amelyet a választott nép okozott neki.
A nép zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból, talán azért, hogy szomjúsággal ölj meg bennünket gyermekeinkkel és állatainkkal együtt?” A zúgolódás különösen azért volt fájdalmas Mózes számára, mert valójában Isten ellen irányult és hitetlenség volt mögötte. Miközben szomjúságában a fizikai vizet követelte a nép, nem érzékelték a lelki szomjúságot. Mózes által Isten a sziklából vizet fakasztott a szomjazok számára. Azonban kérdés, hogy a szívek sziklája mennyire nyílt meg? Hogy a csoda láttán enyhült a lelki keménységük?
Az evangélium témája is a víz, a szívnek a keménysége, amely Szabadítóra, Megváltóra vár. A jelenet Jákób kútjánál játszódott le, déli időben. Nem mellékes ez az apróságnak tűnő megjegyzés János apostol részéről. Ugyanis a déli hőségben nem jártak a kútra. Aki tehette a reggeli órában elintézte a vízhordást. Így a korai órákban volt a legforgalmasabb a kút környéke. Délben csak a szamariai asszony ment vízért, hogy elkerülje a találkozást másokkal, hogy ne kelljen szégyenkeznie az életvitele miatt. Ezért volt számára meglepetés, hogy ott találta Jézust, aki szóba állt vele. Pedig ez tilos lett volna. Nyilvánosan zsidó férfi nem beszélt nőkkel, még kevésbé bűnössel, vagy más vallásúval, mint ez a szamariai asszony. „Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?”
Egy jelképekkel teli beszélgetés tanúi vagyunk, amely az asszony részéről tele van félreértésekkel. Jézus azonban egyre mélyebb rétegekhez vezeti, hogy a jelenléte elérjen a szív keménységéig. „Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Az asszony, még ha lassan is, de megértette, hogy ki az, aki szóba állt vele. Ekkor szaladt is vissza a városba, és most már minden szégyen nélkül hívta az ott lakókat: Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje.
A nagyböjti szentidő, bennünket is el akar vezetni a felismeréshez, hogy észlelni tudjuk lelki szomjúságunkat, és keresni kezdjük az üdítő forrást, amely képes csillapítani ezt a hiányunkat. Előfordulhatnak zúgolódások, mint a választott nép esetében. Lehet, hogy szárazságon megyünk át, és utat tévesztettünk. Nyomaszthat kisebb, nagyobb bűn terhe, mint a szamariai asszonyt. Jézus azonban vár, hív, hogy közelítsünk hozzá. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de ő párbeszédet kezdeményez velünk. Éljünk a felkínálkozó lehetőséggel, ugyanis csak a hit forrásából merített erővel őrizhetjük meg, és valósíthatjuk meg életünk egyensúlyát. Ez táplál bennünket, és ezt semmi mással nem helyettesíthetjük, nem is pótolhatjuk.
 Működjünk együtt, hogy a kegyelem megérinthesse a szívünk keménységét és megnyíljon a nagyböjt lelki adományai számára, amely minden lelki éhező és szomjazó számára elérhető. A hit eligazít, amikor életünk irányát keressük, amikor kiúttalansággal találkozunk. Tegyünk erőfeszítést annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk az Úr Jézushoz, mert ő az életünk forrása, és azok támasza, akik benne találják meg erejüket és menedéküket.   

hétfő, március 13, 2017

Fejlesztés

Azt tervezzük, hogy javítunk az internetes közvetítések minőségén, ami szélesebb sávú internetet igényel. Ehhez kérjük a szíves támogatást. Mihelyt elérjük a fejlesztéshez szükséges összeget, tájékoztatjuk önöket.
Adományaikat leadhatják a kolostor portáján, vagy az alábbi számlák valamelyikére küldhetik:
RON
Mănăstirea Franciscanilor Şumuleu
Cod fiscal: 5023480
BCR Miercurea Ciuc:
RO32 RNCB 0152 0423 6929 0001

HUF
Mănăstirea Franciscanilor Şumuleu
Cod fiscal: 5023480
BCR Miercurea Ciuc

RO14 RNCB 0152 0423 6929 0034
Cod Swift: RNCBROBUHR0

vasárnap, február 19, 2017

Évközi 7. vasárnap

A mindennapi életben-, az embertársainkkal való kapcsoltainkban sajnos azt tapasztaljuk, hogy gyakran előfordul a félreértés, a kisebb nagyobb konfliktus. A mai vasárnap szentírási szakaszainak tanítása ilyen helyzetekre nyújtanak segítséget. Már az Ó-szövetségi olvasmány néhány gyakorlati tanáccsal szolgál, amely ma is nagyon időszerű. „Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. …..Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat.” Megalkuvást nem ismerő szavak ezek, amelyek eligazítást nyújtanak kisebb-nagyobb konfliktusaink rendezésében. Mennyire megrendítő: „Ne táplálj gyűlöletet szívedben.” Hogyha kioltanánk bensőnkből a harang lángolását, és nem táplálnánk azt, máris könnyebbé tennénk, saját életünket, és egyben a körülöttünk élők sorsát is. Ez pedig még az Ó-szövetség. Innen még tovább is van. Nézzük meg ennek a gondolatnak az evangéliumi folytatását. Az Úr Jézus szóhasználatát idézve: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták…………….Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt,..” A többlet az Ó-szövetséghez képest, hogy nem csak azt kéri, hogy ne tápláljunk gyűlöletet, hanem, hogy a rosszat jóval győzzük le: „tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket..” Hogyha nem próbáltuk volna, próbáljuk ki, hogy mennyire hatásos az, hogy jót teszünk azzal, aki velünk szemben ellenséges. Ugyanakkor mennyire segít ilyen esetben az imádság, ahogyan az Úr Jézus tanácsolja: „imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak…” Az ilyen imádságban elsősorban mi változunk, mi alakulunk. Ezt a célt jelzi az Úr Jézus szava, amikor az ellenségért való imádság motivációját ebben fogalmazza meg: „hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak.” Mindezt Jézus nyomában járva megtapasztalta szent Pál apostol is, ezért figyelmezteti a korintusi híveket, és egyben bennünket is, amikor kérdésként teszi fel: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?” Azt is tudja szent Pál, amit mi is tapasztalunk, hogy mást mutat és tanít az úgy nevezett világ. Azonban erre a válasza: „E világ bölcsessége…. oktalanság Isten előtt.” Ma is érvényes, megnyugtató biztatásként írja le: „ti Krisztusé vagytok, Krisztus pedig az Istené.” Így valósítható meg az, amit az Úr Jézus az evangélium végén mond, és szent Pál esetében meg is valósult: „legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Ez számunkra előttünk álló feladat, de Isten kegyelmi segítségével megvalósítható, úgy hogy legalább úton vagyunk, és haladunk a kitűzött cél felé.