Mi mozgat?

Gyakori tapasztalat, hogy a fáradozásunkat nem becsülik, hogy a legjobb szándékunkat is félreértik. Ilyenkor, hogyha kizárólag emberi elismerés vezet, könnyen bele fáradunk, vagy abba hagyjuk a törekvést. Ezért mélyebbről kell táplálkoznunk. Tetteink legfőbb ösztönzője az Isten iránti szeretet kell, hogy legyen. Ilyen háttérrel talán másként hangzik a példabeszéd következtetőse: „amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”

Róma imádkozó arca

A latetáni bazilika felszentelésének ünnepe van.
A szentély apszisának mozaik képe egy hatalmas Krisztus arc. A legenda szerint az a Krisztus arcot mintázza, amely a szenteléskor jelent meg. Ez a legenda szépet rávezet arra, hogy, a mai napon nem kizárólag a kőből épült templomot ünnepeljük, hanem valójában az Egyházat, Krisztus testét, amelynek ez a római templom fizikai megjelenítője. Olvasd el személyes élményeimet (2007-ben irt bejegyzés), vagy a tavaly,az ünnepre irt prédikációmat.

Bedobta egész megélhetését

32b

View more presentations or Upload your own.

"Azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.'" Márk 12,38-44

Boldoggá avatták a kommunista diktatúra első magyar vértanúját

Bátor pap, a magyar kommunista rezsim vértanúja, 1951. március 4-én hunyt el a kistarcsai internálótáborban elszenvedett kínzásokat követően. Meszlényi Zoltán Lajos, az esztergomi egyházmegye 1937 és 1950 közötti segédpüspöke...teljes írás

Megjegyzés - Törődjünk egymással

A "Törődjünk egymással" című prédikációmhoz irt bejegyzést, a "szerző" engedélyével itt a főoldalon is megjelentetem. Örvendek, hogy az írásom ilyen szép gondolatokat csalt elő, és még szebb a mögötte levő tapasztalat. Ezért gondoltam a megosztásra, íme:

"Vigyáznom kell magamra, a lelki állapotomra, az élelemre, a kiadásokra, az öltözetemre, ... .
Ebben a feladatfáradtságban egy kedves vendéggel távolibb vidékre utaztam egy napra.
Utazás, csend és imádság, egy kis beszélgetés, a vörös-barna-sárga, kék egű őszi környezet volt velünk.
Kirándulás, lufikkal játszó gyerekek a szüleikkel, helyi nevezetesség , a piac sokszínűsége a látvány.

A mai reggelt kalács íze puhította, a még megmaradt, gondosan csomagolt szendvicset úgy ettem ma a munkahelyen, mint gyerekkori kirándulás gondosan csomagolt eledelét.
Élő kezek, élő gondolatok, élő törődés figyelt rám még ma is, egy nappal a találkozás után. Kölcsönös volt ez a figyelmesség, azért is jó. Megosztottuk, amink volt.
Már messzibb a gyermek-, és ifjúkortól, ami egykor természetes és magától értetődő volt, most ajándékká lett. Az ételnek nem az én fáradozásom íze volt. A szendvicshez nem én mostam meg és vágtam zöldséget, nem én számoltam ki, hogy milyen szalámit vehetek közé, nem kentem a margarinos kenyeret, csak volt egy szépen összeillesztett, alufóliába csomagolt étel, amit gondok nélkül lehetett enni.
A beszélgetés nem volt hétköznapi, mert sok csendes hallgatás előzte meg, sok hét, hogy kimondhassam most a gondolatot egy halló fülnek, figyelő szívnek.

Megéreztem a gondosság ízét egy napra. Úgy érzem magam, mint aki helyet kapott a tegnapi prédikáció asztalánál, mert vigyáztak rám. ... Azért is, mert imádkozunk egymásért. Azért is, mert én is tudtam adni.
Csak egy kis hétköznapiságot adtam ennek a szép prédikációnak :-). Egészen egyszerű, hétköznapi cselekedettel, a hétköznap ünnepével."

Az állam és az egyház

Egyház és állam, 20 évvel a berlini fal leomlása után” – ez a téma állt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) plenáris ülésének középpontjában, amely október 1-4. között zajlott Párizsban.