Ebből a prófétai jövendölésből a Messiásra vonatkozó jövendölés lett, aminek Karácsonykor ünnepeljük a beteljesülését. „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni!” Mária teljesen más személy volt mint Ácház király. Ő nem ragaszkodott a terveihez, az elképzeléséhez, hanem bele tudott simulni Isten akaratába: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Az tény hogy nem is olyan egyszerű ezt a lelkületet, ezt a készséget elsajátítani. Mégis a mai szentírási szakaszok fényében az adventi idő hátralevő napjai lelkiismeret vizsgálatra kell hogy indítsanak. Számot kell vetnünk azzal, hogy hogyan alakítjuk a mindennapjainkat.
Tény, hogy ami erőfeszítéssel jár, azt legszívesebben kihagynánk, megspórolnánk. Ez a mindennapi dolgainkra is érvényes, de a vallásos életben is megnyilvánul. Éppen ezért el kellene gondolkodnunk, hogy mennyire teszünk erőfeszítést annak érdekében, hogy Istentől-, a lelki élet dolgaitól függjenek a terveink az elképzeléseink? Nem lehetünk én központúak, hanem ellenkezőleg, minél inkább Isten központúakká kell válnunk, mint Mária.
Ebben a felismerésünkben kérjük a boldogságos Szűzanya közbenjáró segítségét, hogy olvasni tudjunk Isten szelíd jeleiből, amelyek megerősítenek a felismerésben, hogy velünk az Isten és ezzel minden teljesen más előjelet-, más értelmet nyer az életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése