Benéz az ablakon

Az Énekek Énekének  könyvének elhangzott sorait a ma reggeli szentmisében az újszövetség fülével hallgattuk és az Úr Jézusra alkalmazzuk: „nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át..” Lelki szemeink előtt mintegy megszűnik a történelmi időnek korlátja, és ott látjuk a második Isteni személyt, aki ott áll az  történelmi pillanat mezsgyéjén, az emberiség falánál-, egyéni életünk határvonalánál, hogy bebocsájtást nyerjen. Maga Isten keres bennünket, akinek semmi sem hiányzik a boldogságából. (lásd: Barsi Balázs) 

Keresésének célja, hogy ránk találjon és  örömmel ajándékozzon meg bennünket. Az kér bebocsájtást, akinek nem lenne szűkség ilyen engedélyre, mert övéi vagyunk, de tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, amellyel ő ajándékozott meg.

Ebben az összefüggésben nagyon találóak szent Erzsébet szavai, amit Máriának mond az elhangzott evangéliumi részletben: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”  Akkor hangzottak el ezek a szavak, amikor „Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett”, hogy megossza örömét idős rokonával Erzsébettel.  Mária arra használta szabad akaratát, hogy elérhetővé tegye magát Isten terve számára és készségesen együttműködjön vele.

Ismerős, hogy mindig voltak lelkek, amelyek befogadták őt mint Mária, József, Erzsébet és Zakariás. Azonban olyanok is voltak, akik visszautasították, mint Betlehem lakói. Az első karácsony óta újra és újra ismétlődik a kegyelmi szituáció, Isten bebocsájtást kér az életünkbe.  Miközben életünk ablakán  át ránk tekint arra kér, és arra vár, hogy osszuk meg vele a mindennapjainkat.

          A reggeli imában így szoktuk imádkozni, szívem első gondolata hozzád száll fel Istenben. Ezzel kifejezzük, hogy arra akarjuk használjuk szabad akaratunka, hogy minden élethelyzetben szemünk előtt tartsuk keresztény voltunkat. Azt szeretnénk, hogy úgy készüljünk az idei Karácsonyra, hogy az ünnep valóban  Istennek szentelt idő legyen, amelyet a családdal, a közösséggel, szeretteinkkel töltünk.

Most így az adventi idő vége fele közeledve, vegyük személyesen nekünk szóló karácsonyi ígéretnek, amit Erzsébet, Máriának mondott: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”