Általában azt kedveljük, hogyha mások türelmesek velünk, és hogyha
valamit nem értünk újra fogalmazzák,. Karácsony ünnepe Isten irántunk való türelmes szeretetének a megnyilvánulása. A felolvasott szentleckében ezt
hallottuk: „sok ízben és sokféle módon
szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia
által szólt hozzánk.” Az idők folyamán sokszor és sokféleképpen próbálkozott
Isten az Ő üzenetét közölni velünk, mert az ember, néha olyan nehezen fog fel
dolgokat. Mennyi türelemmel nevelgette Isten a választott népet, hogy képes
legyen felismerni közeledését. Erről énekel, költői módon Izaiás próféta az első olvasmányban: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki
békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást.” A prófétai látomásban
a megvalósulás képe is feltűnik: „az Úr
felemelte szent karját…, szabadulást szerez Istenünk.” Izaiás még csak jövendölt erről.
Karácsony a megvalósult ígéret ünnepe. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott”. Az isteni szó, azért,
hogy érthetővé legyen testet öltött, kisgyermek alakjában jött közénk. Érthetővé,
és megérinthetővé tette magát. Közel jött hozzánk. Ez Isten kezdeményezése. Testté lett. Köztünk lakott. Szent
János örömmel fogalmazza meg és büszkén mondja ki az evangéliumban: " mi láttuk az ő dicsőségét."
Tapasztalatból beszél, mert valóban fizikailag is sokszor látta a Krisztus arcáról
sugárzó isteni dicsőséget, például a Tábor hegyén, vagy az utolsó vacsorán. Ennek
a szeretetnek a tükröződését tartja a legnagyobb isteni ajándéknak,
kegyelemnek. Ezt írja, hogy "telve
volt kegyelemmel és igazsággal."
A kegyelem, amiről itt
szó van, az Atya szeretete. Jézus elhozta a világba, a mi életünkbe Isten
szerető pillantását. Ez a kegyelem, ami maga Krisztus: Isten szerető kezdeményezése.
A kegyelem ajándék. Ez nem tőlünk függ. Nekünk egyszerűen csak el kell fogadnunk.
Ugyanakkor Istennek ez a felénk hajló szeretete, részünkről is szeretetet vár.
Ő annyira közel akart kerülni hozzánk, annyira alázatossá vált, hogy a mi
szeretetünktől függő kisgyermekké lett. Így mindannyian bátran közeledhetünk hozzá.
Nem távolodhatunk el, hanem ellenkezőleg közelednünk kell Istenhez és egymáshoz
egyaránt. Karácsony ezért, a kapcsolat, a szeretet, a család és a közösség ünnepe.
A karácsonyi ajándékozásban jó lenne, hogyha elsősorban az tudatosodna, hogy
Isten Fia ajándékká lett értünk. Ezért, karácsonyi feladat, hogy ajándékká váljunk
mások számára. Nyilván ez nem kizárólag csak egy karácsonyi jó elhatározás,
hanem egész életre szóló kihívás.
A fejlődő orvostudomány mára lehetővé tette a szervátültetést. Hogyha a
beteg test befogadja például az átültetett szívet, ez a beavatkozás új
életlehetőséget nyújt. A hasonlattal élve kétezer évvel ezelőtt, az első
karácsonykor Isten beoperálta az Úr Jézust a világ testébe. Azóta újra és újra
azt kéri, hogy fogadjuk be, engedjük be a saját életünkbe, közösségünkbe, a
világunkba. Hogyha ezt megtesszük, új lehetőséget kapunk a növekedésre, fejlődésre.
Isten a maga részéről az első
Karácsonykor a lehető legnagyobb lépést tette meg felénk, és ma sem szűnik meg
szeretettel és türelemmel közeledni hozzánk. Most rajtunk a sor, hogy elfogadjuk
Isten ajándékát és azt másokkal is megosszuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése