Az öröm vasárnapja

A mai vasárnap alaphangulata és vezér motívuma az öröm. Az első olvasmányban többször is hallottuk ezt ilyen formában, hogy örömhír, örvendezve örvendek. Ennek az örömnek az oka a Messiás működéséről szóló meghirdetés akiről Izaiás próféta így ír: „Az Úr Lelke nyugszik rajtam. Azért kent föl az Úr és küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.” Az evangéliumi részbe Keresztelő János szintén az örömhír hirdetője. Az evangélium beszámolója szerint „a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Keresztelő János tudatában  volt annak, hogy nem ő az örömhír forrása, nem ő ajándékozza saját erejéből azt a tartalmas örömet, amelyet a hozzá tóduló tömeg keres. Ő a „ pusztában kiáltó hangja..” Ő a Megváltó útjának előkészítője, aki már a nép között volt, de nem volt szemük arra, hogy felismerjék a megérkezését. „Köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Keresztelő János részéről ez egy olyan ténymegállapítás volt, ami ma is érvényes. Kérdés, hogy a Megváltó jelenlétét és működését mennyire ismerjük fel a mi világunkban, egyáltalán mennyire ismerjük és mennyire tartjuk úgy, hogy ez ránk is hatással van?

          Hogyha körülnézünk tágabb és szűkebb környezetünkben azt látjuk, hogy ugyan zajlik egy fajta készülődés Karácsony ünnepére, azonban ennek a tartalmát és üzenetét vizsgálva, valahogy az evangéliumban a Keresztelő Jánosnak szegezett kérdés tódul az ajkunkra: „Ki vagy te?” Ma a kérdést átalakítva arra kérdezünk rá és azon gondolkodunk, hogy vajon ugyanazon tartalmú karácsonyra készülünk a templom falain belül, a családunkban, a településünkön, a munkahelyen, az utcán, vagy éppen a reklámok világában? Ugyanis néha az a benyomásom, hogy valahol repedés-, vagy egyenesen szakadék jelenik meg és időnként, vagy helyenként egyre távolodik az ahogyan felfogjuk, magyarázzuk és megéljük a karácsonyra való készülést, magát az ünnepet. Keresztelő János olyan volt mint egy útjelző tábla, mint egy nyíl, amely a helyes irányba mutat. Nem saját magát hirdette, nem saját elképzelésiről beszélt, hogy milyennek képzeli a Megváltót, hanem közvetített, utat készített és rámutatott a Messiásra, aki már elkezdte működését a nép körében.

Advent harmadik vasárnapján az Egyházunk  arra hív, hogy vizsgáljuk meg mi miben leljük igazi örömünket. Meg kell néznünk, hogy helyes irányba haladunk-e, hogy milyen a mi előkészületünk a Karácsonyra. Keresztény emberként a feladatunk valahol hasonló ahhoz, amit Keresztelő János tett. Így hozzá hasonlóan nekünk is az Úr Jézusra kell mutatnunk, hozzá kell vezetnünk másokat. Nekünk Jézust kell keresnünk, Jézus útját kell előkészítenünk. Gondolkodjunk el és keressük meg, hogy van-e tennivalónk ezen a területen, és hogyha felismertük, rátaláltunk erre a küldetésre, ne habozzunk megtenni azt ami feladatként hárul ránk , akár az egyéni életünkben, akár közösségi dolgainkban.