A mai
szentmise szentírási szakaszainak a vezér motívuma a hálás lelkület.
Sámuel édesanyja hálát adott Istennek
fia születésért. Nem feledkezett meg, arról, hogy Istentől kérte a fiát. Így
miután megkapta őt, hálás akart lenni „felvitte
magával a templomba..”…. és így vall „az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá
fordultam. Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak”
Az evangéliumban a Szűzanya hálaadó
énekét, a Magnificatot hallottuk. Mária azért adott hálát, hogy a Megváltó
édesanyja lett, megköszönte a hivatás kegyelmét, amelyet Istentől kapott. „Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát….” Azonban ez a hálaadás sokkal átfogóbb. Hálát
ad azért, hogy Isten az alázatosokra tekint, hogy fölemeli a gyengéket,
rátekint a szegényekre és a kiszolgáltatott lelkekre. Ezek a szentírási példák, különösen a
Szűzanya példája, bennünket is hálás lelkületre indít. Jó lenne, hogyha a karácsonyi készülődésünkbe az is bele férne,
hogy a mai nap-. ha másképp nem legalább gondolatban, készítenénk egy olyan leltárt,
ami összefoglalná, hogy nekünk miért is kell hálásnak lennünk.
Elsősorban a jó Istennek tartozunk
hálával, aki minden ajándék forrása. Ezt a hálánkat kifejezhetjük imában, de
egyben embereken keresztül is. Ilyen lelkülettel keressük meg annak a konkrét
lehetőségét, hogy megfogható segítséget nyújtsunk azoknak, akik erre rá szorulnak,
hogy a maguk módján Istennek köszönjék meg, hogy jót tettünk velük. Foglalkozzunk
a gondolattal,hogy miként szerezhetünk igazi örömet másoknak.
Ugyanakkor
fejezzük ki hálánkat azok iránt, akiktől bármit is kaptunk, legyen szó lelkikről,
szellemiekről, vagy anyagiakról. Ennek egyik lehetősége, hogy ezeket a személyeket,
pl. szüleinket, jótevőinket, tanárainkat, papjainkat és bárkit, akivel szemben
hálával tartozunk, bele foglaljuk ebbe a mai szentmisébe és hálás lelkülettel
Isten jóindulatába ajánljuk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése