Ingyenesség

Iz 30,19-21.23-26   Zsolt 146     Mt 9,35-10,1.6-8

Egy fontos közlés megfogalmazásával kezdődik a mai evangéliumi részlet „Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut.” Tanító körútján azt tapasztalta, hogy Isten országában „az  aratnivaló sok, de a munkás kevés.” Jézus részéről ez nem tehetetlen siránkozás volt. Ugyanis Ő az elvárhatónál is  többet tett: tanított, gyógyított, vigasztalt, erőt öntött a megfáradtakba. „ Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek.”

Jézus elérkezettnek látta az időt, hogy tovább tágítsa a tanítványok látókörét – és egyben nyilvánvalóan a mienket is.

Két fontos mozzanatot határozott meg:        

- Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” 

Az első lépés az imádság, az Istenhez fordulás, mert Isten az aratás ura. Elsősorban és alapvetően Istenre tartozik az ő országában dolgozó munkásoknak a száma, és egyben a munka eredményessége is.

-        „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa.„

A tanítványoknak azt a tevékenységet kellett folytatniuk, amelyet Jézus elkezdett: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!”

Jó tudnunk, hogy Isten igénybe veszi a mi tevékeny együttműködésünket. Arra hív, hogy munkatársai legyünk. Senki nem mondhatja, hogy nem tartozik rá az, hogy Isten és az ő ügye mennyire nyer teret a világban, a mi életünkben.  Az imádság olyan feladat, amelyet lehetőségei és körülményei függvényében mindenki tud teljesíteni. Azt sem mondhatjuk, hogy itt kizárólag csak a papok, szerzetesek feladatáról van szó. A magunk és környezetünk megszentelése kivétel nélkül, minden megkeresztelt ember feladata, tehát a mienk is.

Csupán még egy fontos szempont marad hátra, amit Jézus ránk hagyott ebben az evangéliumi szakaszban és nem árt hangsúlyoznunk, hogy minden amit Istenért teszünk, akár  a mai napon, annyira megtisztelő kitűntetés számunkra, hogy minden jutalmát már eleve önmagában hordja.

Ezért a fontos kikötés: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”   

Ingyenesen kaptuk a imádság eszközét és feladatát. Ingyen kaptuk a meghívást, hogy Isten országának a tagjai és munkatársai legyünk. Végül is Isten ingyenes szeretetéből élünk, így hát ingyenesen is adjuk tovább.