Malakiás
prófétától olvastuk az Ó-szövetségi olvasmányt: „Íme, elküldöm
hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat.” Arról hallottunk, hogy Isten
hírnököt küld, hogy megismertesse üdvözítő tervét az emberrel. A próféta félelmetesnek
írja le a Messiás eljövetelének napját, és ezt kérdezi: … „ki maradhat állva, amikor megjelenik?” Ebből kiindulva, az
Ó-szövetség lelkiségével voltak olyanok, akik egy haragvó-, bűntető messiás
érkezésére vártak.
Az evangéliumban Keresztelő Jánosnak,
az Úr Jézus előhírnökének születés története hangzott el. „Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.” ….. „Aki csak hallott róla, elgondolkodva
mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” Keresztelő
János születésével és tevékenységével a választott nép körében hangsúlyosan tapasztalhatóvá
lett Isten működése a világban.
Igaz, hogy az Úr Jézus születését nem
olyan természeti jelenségek kisérték, mint amiről Malakiás beszélt. Mégis
sokkal lényegesebb dolog történt, az emberi természetben. A mai nap számunkra is a Karácsony
ünnepének közvetlen előhírnöke. Foglalkoznom kell a gondolattal, hogy milyen
lelkülettel érkezem meg az ünnepre? Ugyanis a sokirányú készülődés elvonhatja a
figyelmünket. Ezért fontos lenne, hogy
bármihez fogunk például a mai nap, abban legyen benne, hogy az Úr Jézusért
tesszük. Ahogyan Keresztelő Jánosról elhangzott, hogy: „nyilván az Úr van vele.” Isten részéről egyértelmű, hogy velünk
akar lenni. Kérdés, hogy bennünk megvan-e a készség-, a jó szándék és törekvés,
hogy az Úr Jézus számára helyet szorítsunk az életünkben. Az
utolsó adventi hétvége arra figyelmeztet, hogy ma és holnap, advent 4.
vasárnapján, sok minden más mellett, a lelkiek területén is el kell végeznünk az
utolsó simításokat. Ezt felkínált lehetőségként, használjuk is ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése