Oltalmam sziklája

A papságra készülés idejéből, szép emlékként maradtak meg az adventi napok, különösen a közvetlen karácsony előtti időszak. Sok kis apró dolog tette emlékezetessé a felkészülést. Ezek közül egyik, hogy 17.-től kezdődően minden este közösen elénekeltük a napi ó-antifónát.
Ez a gregorián dallamú ősi imádság a bevezető sóhajból, felkiáltásból kapta a megnevezést. A mai napi így hangzik: „Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!”
A Megváltót, Izaiás próféta jövendölése alapján Jessze gyökeréből támadt Sarjnak nevezi. Arra kéri, hogy cselekedjen értünk: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!
A szentmise zsoltára, segít abban, hogy alkalmazni tudjuk, magunkra-, élet-helyzetünkre az antifónának ezt a sürgető kérését: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra! Így imádkoztunk a zsoltárossal: Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! A zsoltáros Istenben bizakodik, aki képes őt megszabadítani, aki számára erős vár és menedék. Számára ez már nem csak kérés, hanem megtapasztalt bizonyosság, mert az mondja: „ ..Te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. - Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy ol-talmazóm.” A zsoltáros visszagondol egész életére és felfedezi, hogy Isten óvta, segítette az élet különféle helyzetében, kora ifjúságától, egészen idős koráig.
Az adventi idő számunkra is az életünk tükre. A mögöttünk levő időszak annak a megfogható és biztos jele, hogy Isten kísér és óv kegyelmével. Remélhetőleg Isten most az adventi készülődésben, imádságban, egy jó lelkiismeret vizsgálatban megláttat olyan összefüggéseket az életünk eseményeiben, amelyből kiderül, hogy a megváltás kegyelme ma is élő, működik és személyesen értünk is cselekszik. Ezért a kérésünk most már hálaadássá és dicséretté módosul, ahogyan a zsoltárban imádkoztuk: Dicséretedet szüntelenül zengje ajkam, téged magasztaljon az ének!