Hit és cselekedet

Szám 24,2-7.15-17a; Zs 24; Mt 21,23-27

A mai evangéliumi részletben érdekes párbeszédet tanúi lehettünk.

Jézustól azt kérdezik a farizeusok: ,,Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?'' Ennyire tájékozatlanok lettek volna azok, akik a legvallásosabbnak számítottak a nép körében? Mi lehetett az oka annak, hogy nem ismerték fel Jézusban a messiási ígéretek beteljesedését?

Jézus visszakérdezése egyértelműen rávilágított arra, hogy milyen problémával szembesültek a farizeusok. „Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?” „Ha pedig azt mondjuk: ,,az emberektől'', félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják.”

A farizeusok részéről a hit hiánya és az emberi véleménytől való félelem akadállyá lett abban, hogy az Úr Jézusban felismerjék a messiási ígéretek beteljesedését.

Ez figyelmeztető minden kor embere számára.

A mindennapok próbája mutatja meg a hitünk tartalmát és hitelességét.

A hit nem egy, díszítő elem, hanem a mindennapok szerves része kell, hogy legyen. Hittel élni annyit jelent, hogy valóban Krisztust helyezzük életünk középpontjába.

Azt jelenti, hogy rá figyelve és rá hallgatva hozzunk meg a döntéseinket.

Hogy választásaink a keresztény értéket tartják szem előtt.

Hogy a cselekedeteink tükrözik a keresztény motivációt.

A hitünk és a cselekedeteink kölcsönhatásban vannak – egymást erősítik, vagy egymást gyengítik.

Az új adventi hét kezdetén válasszuk a növekedés és erősödés útját, ehhez kérjük a Szűzanya közbenjáró segítségét.