A Remény

Élő közvetítés 10,30 órától. Advent harmadik vasárnapja

Annak ellenére, hogy minden evangéliumi szakasz főszereplője Jézus, a mai adventi vasárnap evangéliumának központi személye Keresztelő szent János, de úgy, hogy Jézusra mutat. Ő az utolsó ószövetségi próféta. Színre lépése váratlanul tört be Izrael vallásos életébe. A nép már alig hitt abban, hogy Isten szólni fog hozzájuk. Ekkor jelent meg János, mint Isten szóvivője. Azt mondhatjuk róla, hogy ő a remény embere.
 C.Martini bíboros, az erényekről szóló könyvében így ír a reményről: „A remény olyan, mint egy bennünk lévô tűzhányó, mint egy titkos forrás, amely a szívünkben tör fel….. A remény úgy ragad el minket, mint egy isteni forgószél….” A reménykedő a múlt tapasztalatára épít, a jövőbe tekint, de a jelenben él.
A múlt, kegyelmi tapasztalatára építve Keresztelő János, tudta azt, amit Izaiás prófétánál olvasunk, hogy „amint a föld megtermi nővényeit, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjasztja ki Isten az igazságot.” Úgy sarjasztja ki az ő szeretetét – és beteljesíti ígéreteit. A jövőbe tekintve vallotta, hogy: „utánam jön, akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”- Akit ő maga is várt. Tudott bízni Isten ígéretében, és ajándékként meg is láthatta annak beteljesedését. Ugyanakkora jelenben, a valóságban élt, mert tudta magáról, hogy nem ő a Messiás, hanem a pusztában kiáltó hang – amely azt hirdeti: „egyengessétek az Úr útját.” Nem csapott be se mást, se önmagát. Tudta, hogy hol a helye, és mi a feladata és azt maradéktalanul teljesítette is. Üzenete pozitív volt, a jóra serkentett, mindenkit megtérésre biztatott. Olyan volt, mint egy hívó hang amely, buzdít, bátorít, és ezzel remény nyújt.
A remény embereiként mi is a jelenben akarunk élni, és készülődni a Karácsonyra.
Ehhez nyújt szent Pál apostol néhány gyakorlati tanácsot:
- Legyetek mindig derűsek
- Imádkozzatok szüntelenül
- Adjatok hálát mindenért
- Ne oltsátok ki a Lelket
- Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg.
- Mindenféle rossztól óvakodjatok.
A keresztény remény csak Istentôl ered, az ô hűségén alapszik. „Hűséges az, aki meghívott benneteket.” – Aki meghívott bennünket erre az adventi szent időre. Nekünk is szükségünk van a biztató hangra, amikor úgy tűnik, egyre több dolog miatt kellene elbátortalanodnunk, manapság nemcsak a bankok, a gazdaság, hanem az erkölcsi elvek összeomlása miatt is.
C. Martini bíboros teszi fel a következő kérdéseket, a korábban idézett könyvében: „Nekünk, keresztényeknek, nekem magamnak, a mi korunknak, a mi társadalmunknak valóban van reményünk? Alkalmasak vagyunk a keresztény remény teljességére? Ha megállapítjuk, hogy reményünk gyenge, csekélyke, szűk távlatú, ez már lehet az imádság motívuma: Add meg nekünk Atyánk a reményt, add meg a remény mindennapi kenyerét, bocsásd meg a kevés reménybôl fakadó bűneinket!”
Készítsük továbbra is magunkban az Úr útját. A fentiek tükrében gondoljuk újra adventi hozzáállásunkat, elősegítve, hogy jó talajba hulljon lelkünkben Isten kegyelme.