Az evangéliumban az angyali üdvözletet olvastuk, amely advent harmadik hetének végén a karácsony ünnepének az előhírnöke.
„Isten
elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.”
Isten kapcsolatot keres az emberrel. A Szűzanya annak a készségnek a példaképe, amellyel ezt az
isteni közeledést az embernek fogadnia kell. „Íme az Úr szolgáló leánya,
történjék velem szavaid szerint ”
Gondolom,
hogy közös tapasztalat a felismerés, hogy nem is olyan könnyű ezt a lelkületet,
ezt a készséget elsajátítani. Egészen biztos, hogy a Szűzanya kapcsolata
Istennel, nem az angyali üdvözlettel kezdődött, itt inkább megnyilvánult.
Mi emberek olyanok vagyunk, hogy ami
erőfeszítéssel jár, azt legszívesebben kihagynánk,
megspórolnánk. Ez a mindennapi dolgainkra is érvényes, de a vallásos életben is
megnyilvánul.
A
szívünk mélyén ott él a vágy az ünnep után, de az, ami hozzá vezet, ami a felkészüléssel jár, azt lehetőleg
kikerülnénk.
Sok helyen
már advent előtt elkezdődik a karácsonyi vásár, ami számomra ezt a sietséget sugallja. Legtöbbször át is
ugorjuk az advent utolsó napjait, és így összefolyik az adventi liturgikus idő
a karácsony elővételezésével. Így fokozottabb erőfeszítésre lesz szűkség megőrizni
a karácsony igazi lelkületét.
A napokban, karácsonyi
készülődésünkben figyeljünk és tanuljunk
a Szűzanya készségéből. Keressük meg és vegyük észre azokat a lehetőségeket,
amelyben mi is kifejezésre juttathatjuk, hogy elismerjük Isten elsőbbségét és munkálkodását az életünkben, a terveinkben,
mindennapi ügyes-bajos dolgainkban.
Biztató,
hogy olyan sokan vesznek részt az adventi szentmiséken, és sokan végzik el a
szentgyónásukat. Fordítsunk továbbra is gondot a lelki felkészülésre, hogy
tartalmas ünnepünk legyen, amelyben készségesen
válaszolunk Isten kegyelmi kezdeményezésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése