Advent 4. vasárnapja

Advent IV vasárnapján mintha az Egyház feloldaná a várakozás hangulatát, és elővételezné Karácsony örömét. Az evangéliumban Jézus születésének hírüladását halljuk. Az ószövetségi olvasmányban a Messiásról szóló jövendölést olvassuk, a szent leckében szent Pál apostol Isten bölcsességét magasztalja.

Az első olvasmányban Nátán próféta tudtára adta Dávid királynak, hogy nem ő épít házat az Úrnak. A próféta egy fontos igazságot tár Dávid elé: nem Dávid dicsőíti meg Isten nevét, hanem épp fordítva van, Isten tette naggyá Dávidot. A próféta így jövendölt: „Az ô atyja leszek, ô meg a fiam lesz. Házad és királyságod örökre fennmarad színem elôtt, és trónod mindörökké szilárd marad.”

Az evangéliumban újra hallottuk ezt az ígéretet, Jézusra alkalmazva: „Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!''

Olyan ígéretek, amelyek lényegükre nézve az Úr Jézusban teljesedtek. Dávid király dinasztiája rég kihalt, azonban Jézus Uralma a lelkeken, az Egyházban örök hatalom. Isten kegyelmével örökre Uralni akart bennünket. Karácsony a kegyelem győzelmének az ünnepe.

            Az Egyház, imádkozó ajkán élő maradt a mai evangélium első mondata, amit az angyal mondott Máriának: ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!

            Amikor Isten, az ő küldöttén keresztül szólította Máriát készségesen válaszolt: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!''

Az apokrif evangéliumokban, van egy kedves epizód, amely valószínűleg csak jámbor elképzelés, de amely szép gondolatot fejez ki. Mielőtt Gábor arkangyal Máriához jött volna, másik két názáreti lányt is meglátogatott és mindegyiknek ugyanazt az ajánlatot tette, mint Máriának, de mind a kettő elutasította a javaslatot, mondván, hogy nem egyezik terveikkel és elképzeléseikkel.

Az első keresztény közösség számára, amelyben ez az írás megszületett ez a történet azt volt hivatott bizonyítani, hogy Mária teljesen szabadon mondott igent Istennek. Ő is mondhatott volna nemet, de elfogadta és magáévá tette Isten tervét.

Ennek fényében nekünk is keresztény hivatásunkra kell gondolnunk. Arra a tényre, hogy Isten meghívott az Ő követésére. Valószínű, hogy életünk folyamán már több alkalommal is elhatároztuk, hogy együtt akarunk működni ezzel a meghívó kegyelemmel, és önmagunk megváltoztatásán fogunk fáradozni. Az idei adventi idő erre újra, jó lehetőséget biztosított. Most, itt az adventi idő vége, közel a karácsony. Részben a lelki számvetés ideje is, amikor meg kell kérdeznünk önmagunktól mennyit épültünk kegyelemben? Remélhetőleg megszilárdult bennünk az a hit, hogy Istennek velünk is terve van, és meghívott arra, hogy megszülessen bennünk a keresztény ember, amelyet szent Pál apostol új embernek nevez.

            Isten ünnepre hív minket. Öltöztessük ünneplőbe a lelkünket – azzal a készséggel, mint Mária – íme, itt vagyok, történjék velem a te szavaid szerint. Nekünk is szól az, amit az angyal Máriának mondott.  ,,Kegyelmet találtál az Úrnál'” – Készüljünk fel arra, hogy Isten Karácsonyi kegyelme ebben az évben még jobban megérinthessen, mint bármikor.