Közreműködés

A nap evangéliumi részletének két főszereplője a boldogságos Szűzanya és szent József. Az ő példájuk igazolja, hogy az üdvtörténet abból áll, hogy engedjük, hogy az „üdvösség-”, a megváltás kegyelmi ajándéka belépjen az életünkbe. Más-más módon, de a maguk helyén mindketten hatékonyan közreműködtek az üdvösség isteni kegyelemével.
Az evangélium erről így ad hírt: „Íme a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
„József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.”
Az angyal híradásában nyilvánvalóvá lett, hogy az Úr Jézusban velünk az Isten. A boldogságos Szűzanya a kimondott igen szavával mások számára is nyilvánvalóvá tette Isten közelségét. Az ő alázatos élete, minden helyzetben Isten nagyságát és elsőbbségét emelte ki. Ugyanakkor észrevesszük, hogy az angyal csak azután jelent meg Józsefnek, miután ő elhatározta, hogy Máriát jóindulatúan, csendben bocsájtja el. Ekkor ismeri meg a hivatását: “ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!” Ez lelki életünkben is így van: Isten akkor mutatja meg jobban a nekünk szóló tervét, amikor egy válsághelyzetre szeretettel válaszolunk. Olyan, mintha Jézus azt mondaná: „Bánjatok jól másokkal, és akkor jobban megértetek engem.”
Keresztény élethivatásunkban, a Szűzanyához és szent Józsefhez hasonlóan, nekünk is azt az üzenetet kell közvetítenünk környezetünk fele, hogy velünk az Isten. Természetesen ez először mindannyiunk személyes tapasztalata kell, hogy legyen. Ezt a kegyelmi ajándékot kínálja fel Isten számunkra a kegytemplom Mária évében, a szerzetesek évében, az imádságban, az elmélkedésben, a szentmisében, a szentírás olvasásában, a jó cselekedetek felkínálkozó alkalmában. Karácsonyra készülőben, éljünk a sok felkínált kegyelmi lehetőséggel és másokat is segítsünk hozzá, hogy részük lehessen Isten lelki ajándékaiban, a megváltás kegyelmében.