Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

csütörtök, április 29, 2010

Mások

Csak kettőt tudunk felismerni a kereszt lábánál lévő személyek közül, feltehetően a többiek elmosódtak a sok hívő érintésétől, akik az ikon alját megérintették, vagy tiszteletük jeléül megcsókolták. A hívek hozzáérhettek a képhez, mert több mint bizonyos, hogy nem az oltár fölé függesztették, hanem hozzátámasztották az oltárhoz, ahogyan Giotto ábrázolja szent Ferencet a feszülettel.
Az ikon alján kivehető két személynek glória van a feje fölött és a néző felé, illetve oldalra tekintenek. Ők valószínűen Péter és Pál, a Krisztus által alapított Egyház két oszlopa.
Kiket ábrázolhatott a baloldalon elmosódott személyek? Elképzelhető, hogy szent Kozma és Damjánt festette meg az ikon festője, mint a templom védőszentjeit.
Megfigyelhetjük, hogy ezek a személyek mind a tengeri kagylókból alkotott kereten belül vannak, tehát Krisztus "országában" vannak.
Talál rájuk Szent Pál írása: "Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte" (közel vannak Jézushoz) (Ef 1,4). A helyzetükből az ikonon következik, hogy Jézust nem látják tökéletesen, "most még csak tükörben homályosan látunk, akkor majd színről színre." (1Kor 13,12). Ezért magunkra ismerhetünk ezekben a személyekben. Már meg vagyunk jelölve a Szentlélek pecsétjével (Ef 1,13), meg vagyunk híva az Ő országába és dicsőségébe (2Tessz 2,13), azonban még száműzetésben vagyunk, "ezért sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni." (2Kor 5,3). Továbbá, "mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul… szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó örök mértékét szerzi meg számunkra" (2Kor 4,16).

Szent Ferenc mélyen tisztelte szent Péter és Pál apostolokat. Szent Bonaventura erről így ír:

„Az összes apostolokat, különösen Pétert és Pált, Krisztus iránti forró szeretetüknél fogva mélységes tisztelettel vette körül; tiszteletből és szeretetből különleges negyvennapi böjtöt ajánlott fel az Úrnak.” (Legenda Maior 9,3)

Nincsenek megjegyzések: