Mindenszentek

Évente, ilyenkor november hónap elején nyilvánvalóbbá lesz számunkra az Egyház hármas arca, és egymásra utaltsága. A mai napon, mindenszentek ünnepén a diadalmas Egyházra tekintünk mi, akik most még a küzdő Egyház tagjai vagyunk. Mindenszentek délutánján, amikor kilátogatunk a temetőkbe már a szenvedő egyház is előtérbe kerül, azok, akikért imádkozni tartozunk, akik a megtisztulást várják, hogy beléphessenek a mennyországba. 
Az üdvözültek száma nagyobb, mint a név szerint ismert szentek. Ezekre utal szent János apostol látomása Jelenések könyvében: „akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt.” Ezért van külön ünnep számukra. Ma ennek a nagy seregnek örvendünk, rájuk tekintünk, az ő közbenjáró imájukat kérjük.

Az olvasmány befejező sorai rávilágítanak, hogy milyen kapcsolatban is állunk mi a megdicsőült egyház tagjaival: „Ezek a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.”  Üldöztetés, szorongattatás, küzdelem előzte meg a célba jutásukat. Vagyis ugyanolyan körülményekből jutottak Isten trónja elé, mint amilyenben mi, a küzdő egyház tagjai élünk. Erre utal a szorongattatás, amelyben fehérre mosták ruhájukat. Az olvasmány üzenete, hogy a mi helyünk is ott van az üdvözült lelkek között: ez a tudat ad reményt és erőt a mostani élet viszontagságai közepette.

A Szentlecke, amely szintén szent János apostol írása, kiegészíti, és még érthetőbbé teszi az első olvasmány mondanivalóját. „Szeretteim! Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket és azok is vagyunk.” Rámutat Isten szeretetére, amely az élet minden körülményében elkísér, hogy megmaradhassunk Isten gyermekeinek.

Előfordulhat, hogy másabb körülményekre vágyunk, mint amiben vagyunk.Azt gondoljuk, hogy ideálisabb körülmények között vallásosabb-, szentebb életet élnénk. Azonban épp ezek az üdvözült lelket világosítanak fel bennünket, hogy azt az életkörülményt kell megszentelnünk, amelyben élünk. Azokkal az eszközökkel kell elérnünk lelki ügyünk előrehaladását, amelyek a rendelkezésünkre állnak.

Ezt húzza alá, és emeli ki az evangéliumi részlet a nyolc boldogsággal.

Egyszerű, hétköznapi körülményeket rajzol elénk: szegények, sírók, szelídek, éhezők, szomjazók, irgalmasok, tisztaszívűek, üldözöttek. Olyanokat nevez boldognak az evangélium, akiket általában mi nem sorolunk oda. Azért nem, mert mi nem vesszük észre mindezekben a boldogság lehetőségét, a boldogságra vezető utat. Jézusnál a boldogság sajátos értelmet nyer: boldog az, aki hittel fogadja az ő tanítását, a kinyilatkoztatást, és életét úgy rendezi be, hogy ennek vonzó körében él. Nyolc magyarázat, nyolc felkínált lehetőség arra, hogy befogadjuk Isten önmagát ajándékozó szeretetét. A szentek, az üdvözültek megtalálták az Istenhez vezető utat, mert minden körülményben megtalálták Istent. Olyan élet utak az ő életük, amelyek vonzóvá teszik azt az életformát, amelyben a lelki élet dolgai, a vallásos élet, maga Isten, az ő szeretetével a fő helyen áll. Ma bennünket is erre az útra hívnak, ehhez akarnak kegyelmi segítséget kiesdeni számunkra. Fogadjuk el a felkínált segítséget és útmutatást, hogy egykor mi is célba ért Krisztus-követők lehessünk.