Nagyböjt 4. vasárnapja

Jeruzsálemben vagyunk.Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának városa.
Nagyböjt negyedik vasárnapjához érkeztünk, és a liturgia a vakon született meggyógyítását hallgattatja meg velünk. Nem első alkalom, hogy az evangéliumok Jézus által meggyógyított személyekről beszélnek. Ebben az esetben, szent János evangélista, úgy adja elő, mintha a esemény az ő idejében történt volna. Ezen felül az evangélista ebben a részben megérteti velünk azt, hogy miként lehet Jézushoz menni: anélkül, hogy korábban tapasztaltuk volna, az ő kegyelmének a hatását, nehéz felismernünk úgy, mint az Úr.
A történet hat részből áll: A vakon születettel való találkozás; a csoda megállapítása a nép részéről; a hatóságok által kezdeményezett kivizsgálás, hogy ellenőrizzék a meggyógyított álláspontját, A szülők kihallgatása, A meggyógyított személy újabb kihallgatása, És végül Jézus újabb találkozása a meggyógyítottal. Zsidó körökben a vakságot a bálványimádás szimbólumának tekintették. Azzal, hogy Jézus megadta a látást egy vakon született személynek, Jézus a világ világosságaként mutatkozik be. A meggyógyítottnak azt parancsolta, hogy menjen és mosakodjon meg Silóé tavában, ez meghívás volt arra, hogy felismerje az ő identitását. Az evangélista megjegyzi, hogy a Silóé kifejezés, amely csatornát jelent, igazából a Ghion forrásból a városba vezette a vizet, és küldöttet jelent. Ez messiási cím, amely Jézus, üdvözítő tevékenységét jelzi. Az utolsó jelenetben azután, az evangélistát az foglalkoztatja, hogy a Jézussal való találkozásban jelen van a hit. A farizeusok a kihallgatásban mindent megpróbálnak, hogy rávegyék, hogy vallja azt nem is gyógyult meg, és tagadja azt, ami nyilvánvaló. Újra találkozva, Jézus kikérdezi, de fokozatosan elvezeti a hitre. Úgy, ahogyan annyi más személlyel is tette. A zsidók számára az egész arra korlátozódott, hogy prófétaként ismerték el őt, és egy semleges álláspontra helyezkedtek, bár kompromittálták, ahogyan a zsinagógából való kiűzésnél is láthattuk. Kezdetben Jézus ezt a kérdést tette fel: hiszel az Emberfiában? Erre a kérdezett nem felel, mert nem tudta, ki is az Emberfia… Nem abból a szempontból, hogy ne tudta volna, hogy kulturális, vagy vallásos szempontból mit jelentett, hanem abban az értelemben, hogy még nem találkozott vele úgy hogy lássa, hogy személyként tapasztalja meg. Azonban, amikor Jézus azt mondja, hogy akivel beszél, ő az aki meggyógyította, nem habozik az felelni „hiszek Uram”. A hitnek ez a megvallása, hasonló Tamás apostol hitvallásához, amely arra irányul, hogy Jézust Úrként ismerje el, erre enged következtetni az evangélista megjegyzése, hogy a meggyógyított személy leborult Jézus előtt. Ezért Jézus a történet végén azt mondhatja: azért jöttem erre a világra, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakokká legyenek.
És éppen innen Jeruzsálemből ér el benneteket az Úr áldása. Az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen
 Az elmélkedést DON VINCENZO LOPASSO tartotta.
A Ferences Biblikus Intézet tanára - SBF
 A napi evangélium: János 9 1-41