Ma délelőtt a Szent Ferenc Alapitvány szovátai otthonában, a nevelőknek
tartottam továbbképző félét. Ennek kapcsán azon (is) gondolkodom, hogy mi is az amiben megfogaható a felnőtt kereszténységünk.
Abban amit teszünk? Ahogyan tesszük? Amik vagyunk, vagy ahogyan vagyunk?
Hát igen ez egy halom kérdés. Az mindenképp egy lehetséges válasz (féle), hogy jó hogy vannak olyanok, akik hajlandók valamit mozditani és mozdulni Isten Országa érdekében.
Talán ez a kovász, a mustármag, a szőlővessző.
3 megjegyzés:
Mihály testvér, én azt hittem, rossz benyomást tettünk rád, a szájhuzogatásra gondolok , meg hétfőn sosem nagy bennünk a lelkesedés...
Iringó
Milyen jó, hogy nem a benyomásaink, és a hétfői lelkesedésünk épiti Isten Országát..:-)
Csakugyan jó :-))))
Örülök, hogy még jössz hozzánk, legalábbis az éves nevelőképző-programban azt írja...
Megjegyzés küldése