A szentirási szakaszokban három személy, boldog megrendüléséről olvasunk.
Izaiás próféta látomásban megpillantotta a háromszor szent Istent.
Szent Pál visszemlékezik arra, hogy titokzatos módon neki is megjelent a Feltámadott Krisztus.
Szent Péter a csodálatos halfogáskor élte át azt, hogy Jézusban közel van hozzá az Isten.
A mély megrendülés mellett, mindhárom tapasztalatban közös, hogy érdemtelennek érzik magukat arra a kegyelemre, amelyet kaptak, Isten mégis küldetést adott nekik.
Izaiás próféta a Kr.e-i VIII században élt. Gyakran feljárt a templomba imádkozni. Egy nap rendkívüli és szokatlan élményben volt része. Nagy fényességet látott, és ebben Istent vélte felfedezni, miközben éneket hallott: „Szent, szent, szent a seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” Isten szentsége, nem csak azt jelenti, hogy a bűn legkisebb árnyéka is messze áll tőle, hanem minden és mindenki fölött áll. Minden szépet és jót elmondhatunk róla, és akkor sem mondtunk semmit. Egyedül ő tudja önmagát megismertetni, amikor és ahogyan akarja. Izaiásnak megmutatta magát, a próféta pedig fájdalmasan felismerte önmaga és népe bűnösségét. Isten mégis kiválasztotta és küldetést adott neki.
Hasonló élményben volt része szent Pálnak. A feltámadott Krisztus többeknek is megjelent, közöttük személyesen szent Pál apostolnak. Ez a tapasztalat pedig életre szólónak bizonyult. Ebből fakadt az apostoli küldetése, pedig elvetéltnek, a legkisebbnek érezte magát az apostolok között.
Az evangéliumi esemény a csodálatos halfogásról szólt. Péter és társai egész éjszaka hiába fáradoztak, semmit sem fogtak. Jézus szavára mégis kivetették a hálót, pedig tapasztalt halászok voltak. Annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Szent Péter igy kiáltott fel: „menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” Jézus válasza: „Ne félj! Ezen túl emberhalász leszel.” Nagyon is emberi, és ismerős tapasztalatokról hallottunk. Gondolom, már mindegyikünkkel előfordult, hogy valamit lehetetlennek találtunk, és Isten kegyelme mégis ránk pirított.
Hányszor tűnt már úgy, hogy hiába imádkoztunk, és amikor abba hagytuk volna meglepetésként tapasztaltuk Isten leleményességét.
Van egy kis, érdekes történet, amelyben arról van szó, hogy egy ember azt álmodta, hogy bement a magkereskedésbe. A kiszolgáló egy angyal volt. Mit árulnak itt? Mindent. Akkor kérem szépen a háborúk végét, az ellenségek kibékülését, a szeretet végleges és minden feletti győzelmét. Egy pillant, ön félreértett valamit, nem gyümölcsöket árulunk, itt kizárólag, csak mag kapható.” Jézus jelenléte az életünkben a legfontosabb mag, ami kicsírázásra vár, azért, hogy gyümölcsöket teremjünk . Gyakran megáll életünk csónakja mellett és biztat: evezz a mélyre, vesd ki a hálót, folytasd az imát, a becsületes munkát, a küzdelmet azokért, akiket szeretsz. Hogyha, nem erre a biztató hangra hallgatunk, hanem, engedünk a bennünk felbukkanó visszahúzó gondolatokra arra, hogy nem érdemes, túl gyengék-, bűnösök vagyunk, akkor könnyen magunkra maradhatunk. Egyetlen és legfontosabb választ, imát kellene megtanulnunk, amit szent Péter mondott ki, nem kizárólag a maga nevében: A te szavadra Uram. Mondjuk mi is ezt: nem a magam véleményére, nem emberi okosságra hallgatva, minden kísértés ellenére, a Te szavadra Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése