2. Celanoi Tamás XII. fejezet
A szent különös vonzódása a helyhez; az itt élő testvérek életmódjáról; a Boldogságos Szűz szeretetéről e hely iránt 18 Isten szolgája, Ferenc, termetre alacsony, lélekben alázatos, hivatásában kicsi, egy darabka földet hasított ki magának és övéinek a világból, mivelhogy csak úgy szolgálhatott Krisztusnak, ha volt valamije a világon. Bizonyára nem isteni rendelés nélkül történt, hogy időtlen idők óta Portiunculának[1] nevezték azt a helyet, mely azok osztályrészéül volt kiszemelve, akik a világból semmit sem akartak magukénak mondani.
[1] Portiuncula – részecske, kicsiny földdarab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése