Ki a felebarát ?

Egy írástudó kérdéssel fordult Jézushoz.

Nyilván  akkor szoktunk kérdezni, amikor eligazításra van szűkségünk van, amikor valamit meg szeretnénk tudni.  Mondjuk, hogyha mi találkoztunk volna Jézussal mit kérdeztünk volna? Valószínű megkérdeztük volna, hogy mit tehetnénk az egészségünk érdekében, vagy azért, hogy boldogok legyünk, netán anyagi javakkal kapcsolatban kértünk volna eligazítást.  Az írástudó kérdése nem evilági javakra vonatkozott, hanem egyenesen a leglényegesebb érdekli: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?’’  Igaz, hogy a szándéka megkérdőjelezhető. Szent Lukács azt mondja, hogy azért kérdezett, hogy próbára tegye Jézust. Jézus mégis komolyan vette, és mélyebbre akarta vezetni. Ezért kérdéssel válaszolt: ,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?’’  Tehát nem azt kérdi, hogy mit olvasol, hanem, hogy hogyan olvasod, hogyan közelíted meg, hogyan értelmezed? Az írástudó járatos volt a Szentírás ismeretében és így válaszolt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat’’

Itt le is záródhatott volna  a párbeszéd. Ugyanis Jézus helyesnek találta a választ.

Azonban az írástudót most már az érdekelte, hogy ki is a felebarát. Azért nem volt egyértelmű, mert másként tekintettek a honfitársra, másként az átutazó idegenre, és másként arra aki bár idegen volt, de letelepedett a nép körében.

Jézus a szamaritánusról és a Jerikóba tartó kirabolt emberről szóló példabeszéddel válaszolt. Erről az emberről semmit nem tudunk. Nem ismerős a származása, anyagi helyzete, nem tudjuk, hogy jó ember volt, vagy nem. Csak ennyit tudunk  róla, hogy ember volt, aki rablók kezére került. Többen elmentek mellette, mint az ó-szövetségi pap, vagy a levita. Annak ellenére, hogy látták a pórul járt embert nem segítettek. A szamaritánus viszont meglátta, megkönyörült rajta. Mennyire más volt az ő látása, mint azoké, aki elmentek a kirabolt ember mellett. Ez a szerető látás cselekvésre ösztönözte: „Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.”

            A kérdező írástudó a példabeszéddel egyértelmű választ kapott a kérdésére, hogy ki volt a felebarátja a porul járt embernek. „Aki irgalmasságot cselekedett vele” Jézus összefoglaló tanítása pedig a végén: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Nem marad más hátra, hogy az evangéliumi részlet ösztönzésére megkeressük és meg is találjuk a saját feladatunkat, hogy mit kell tennünk és saját életünkre konkretizáljuk amit megértettünk. Az Úr Jézus tanítása számunkra is irányadó. Nekünk is feladatunk, hogy hasonlóképpen cselekedjünk.