Úrnapja

         

Minden időben nagy szűkség volt arra, hogy felmutassuk és ünnepeljük azt, amiben hiszünk, ami maradandó. Manapság talán ez még sürgetőbbé vált, ezért ünnepeljük meg évéről évre-, így a mai napon is Úrnapját, az Oltáriszentség ünnepét. A jó Isten szándéka szerint, ebben fejeződik ki leginkább az Istenhez és egymáshoz való tartozásunk.

A jelképek szintjén az Ó-szövetség hite készített utat az Új szövetség hitvallásának. Amikor Mózes lejött a Sinai hegyről a nép tudtára adta, hogy Isten szövetséget köt velük.  Ezt örömmel fogadták, és ezt az ígéretet tették: „az Úr minden szavát megtartjuk” A megkötött szövetséget, áldozati állatok vére pecsételte meg. „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek..”

Figyeljük meg, hogy kiemelten jelen van Isten szavának a hallgatása és az áldozati vér. A szentírók ebben az Úr Jézus keresztáldozatának előképét látják.

A szent leckében a Szidókhoz irt levél helyesen következtet, amikor az Úr Jézusról ezt mondja: „Saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett…”

Szent Márk evangélista az utolsó vacsora eseményébe kapcsol bele minket.

Jézus miután tanította övéit, „a vacsora közben kezébe vette a kenyeret, és ezekkel a szavakkal adta nekik: Vegyétek és egyétek … Majd fogta a kelyhet és így szólt:  Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kionttatik. „

Minden szentmisével-, de most még kiemeltebb módon, mi is részt veszünk az utolsó vacsora ünnepélyes pillanatában. A mai ünnep világszerte tömegeket mozgat meg. Ahol erre mód és lehetőség van, ünnepélyes körmenetet tartanak, hogy ezzel is kinyilvánuljon, hogy mi mennyire fontosnak tartjuk az Oltáriszentséget. Itt a kegytemplomban vasárnap tartjuk meg az ünnepélyes körmenetet.
 Ma Úrnapján, ebben a szentmisében mi is ki akarjuk fejezni az Úr Jézushoz való tartozásunkat és ragaszkodásunkat.  

          - Az Ószövetségi választott néphez hasonlóan-, Isten Új szövetségének gyermekeiként, megújítjuk az Istenhez és parancsaihoz való ragaszkodást.

          - Az Oltáriszentségben közöttünk levő szentségi Jézus előtt felszítjuk a szeretetnek és az imádásnak az áldozatát

          - A szentmise felajánlásában az oltárra helyezzük mindazt, aminek az átváltoztatását szeretnénk.

          - Mindazt, amire az Úr Jézus áldását kérjük eléje tesszük, legyen szó akár küzdelmeinkről, vagy épp örömeinkről, kudarcainkról, vagy sikereinkről.

Legyen ma a lelkünk is oltár, amelyen megjelenhet a Szentségi Úr Jézus, hogy egyéni és közösségi életünkben méltó gyümölcsöket hozzon a mai ünnep és egész keresztény életünk.