Az evangéliumban arról hallunk, hogy a
feltámadott Jézus megjelent apostolainak. Mivel tudta, hogy félnek,
segítségükre sietett. Szólt hozzájuk, és köszöntötte: „békesség nektek” Bátorította őket, hogy nézzék meg a sebhelyeit, vagy
akár tapintsák meg. „Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!”
Leült, hogy velük étkezzen.
Úgy
tűnt, hogy mindez nem hozta meg a várt eredményt, ezért abban is segített, hogy
mindazt amit tapasztaltak, láttak, összevessék az eddigi vallásos ismereteikkel,
a Szentírással:„megnyitotta értelmüket,
hogy megértsék az Írásokat.” Egyszerre
minden megváltozott és egy teljes összkép rajzolódott ki az Úr Jézus tevékenységéről,
haláláról és feltámadásáról. Ezekben az összefüggésekben az apostolok
megtalálták a helyüket, és megértették a küldetésüket. „Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.”
Szent Péter apostol prédikációja az
első olvasmányban ékes bizonyítéka annak, hogy az apostolok milyen meggyőződéssel,
erővel és hatásosan tettek tanúságot Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról.
Amit ők megértettek és megtapasztaltak azt másoknak is tovább akarták adni.
Ennek a befogadásához és ennek kiteljesedéséhez azonban végig kellett járniuk a
hit útját. A megértés és átalakulás fontos mozzanata a részesülés Isten
irgalmában. Ahogyan szent Péter apostol fogalmaz: „Tartsatok .. bűnbánatot, és térjetek meg, hogy bűneitek bocsánatot
nyerjenek.”
A hitnek ezt az útját nekünk is újra
és újra végig kell járnunk. Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy hogyan
találhatjuk meg azokat az összefüggéseket, amelyek Isten gondviselő szeretete
tár fel és amelynek fényében új megvilágításba kerülnek életünk eseményei és
tapasztalatai. Néha fájdalmas dolgokat tapasztalunk, máskor örömteli események
történnek. Mindezek bele épülnek élettörténetünkbe. Azonban így azonban a
felszínen nézve még csak nyersanyag.
A múltunkhoz, eseményekhez
viszonyulhatunk ellenséges módon, úgy hogy csak negatív dolgokat tartunk
számon, vagy emlegetünk fel. Azonban ez lázadást szül mások felé és akár Isten
irányába is.
A
velünk történteket akár sirathatjuk is, hogy soha vissza nem térő lehetőségeket
szalasztottunk el. Azonban ez sem járható út, mert, mert csak hibáztatni fogjuk
akár magunkat, akár másokat..
Isten arra hív, hogy imádságos
lelkülettel-, hálás szívvel nézzük és lássuk a velünk történteket, meglátva az
eseményekben Isten gondviselő szeretetét. A látásmódunkon kell tehát változtatnunk,
azért hogy a húsvéti hitünk segítségével és Isten kegyelmi támogatásával összefüggéseket
ismerjünk fel. Ebben a folyamatban
fontos mozzanat a bűnbánat, hogy Isten segítségével kijavítsuk amit hibáztunk,
és hálát adjunk azért amivel Isten megajándékozott.
A hitnek ezekből a felismeréseiből
születik meg a keresztény élet tanúságtétele, amely örömmel osztja meg másokkal
a felismerést, hogy a feltámadott Krisztus él és működik bennünk és körülöttünk.
Erre hív bennünket is az Úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése