Urunk Megkeresztelkedése

Urunk megkeresztelkedésének a vasárnapja olyan mint egy új tevékenység megkezdése előtti bemutatkozás. Izaiás prófétától olvastuk az Ó-szövetségi olvasmányt. Ő már lelki szemei előtt látta a Megváltót, akiről Istentől jövő sugallatra így ír: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, ….. Az ő tanítására várnak a nemzetek.” Elcsodálkozva nyugtázzuk, hogy a ma ünnepelt esemény, menyire összecseng ezzel a prófétai leírással. Szent Márk evangélista egyszerű tolmácsolásában ott áll előttünk a szentírási kép: Keresztelő szent János és Jézus találkozása. János végezte azt, amiről tudta, hogy az ő feladata, Istentől kapott küldetése. Alázatosan beismerte, hogy nem ő a Messiás és hogy arra sem méltó, hogy a saruszíját megoldja. Ő csak vízzel keresztelt, utána jön, aki Szentlélekkel fog keresztelni. Az Úr Jézus nyilvános tevékenysége azzal kezdődött, hogy megkeresztelkedett a János által hirdetett bűnbánati keresztséggel. Nyilvános tevékenységének első mozdulatával kifejezte szolidaritását a bűnös emberrel szemben. Nem az Úr Jézusnak, hanem nekünk volt szűkségünk erre a gesztusra. Értünk tette. Tovább olvasva az evangéliumi történetet, azt hallottuk, hogy „amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá.” És az Atya hangja hitelesítette az Úr Jézus gesztusát: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!” Ez pedig így is maradt, nem változott és nem is fog változni. Jézus azt akarta, hogy az Atya akarata vezesse mindenben, hogy az Atyának kedve teljék abban, amit tesz. A karácsonyi időben már harmadszor halljuk ezt a szentírási kifejezést, hogy megnyílt az ég. Először Jézus születésekor, amikor megnyílt az ég és angyalok glóriáztak. Másodszor szent István ünnepén, amikor megkövezésekor felnézett és látta a megnyílt eget. Harmadszor most, a mai vasárnap, amikor Jézus megkeresztelkedésekor az Atya szózata hallatszott. Ez a tény fontos üzenetet hordoz. Jézus Krisztusban megvalósult a kapcsolat Isten és az ember között. Kapcsolat van az ég és a föld között.
Keresztségünk pillanata számunkra is meghatározó. Ez beirányozza az egész életünket. Keretet és tartalmat ad mindannak, amit teszünk. Ezért minden év elején, ami-kor újra kezdjük a mindennapi tevékenységünket, megemlékezünk arról, hogy a keresztség szentségi kegyelme bennünket Krisztushoz kapcsolt és elkísér. Nekünk is szükségünk van arra, hogy a Lélek erejével cselekedjünk. Mi is bízhatunk a Szentlélek kegyelmében. Megkeresztelkedésünk és bérmálkozásunk pillanatától a Lélek erőterében élünk. Jó lenne, ha mindenben a Lélekre tudnánk hagyatkozni, mert akkor sokkal céltudatosabb lenne az életünk. A keresztény embernek az élet nehéz helyzetében is van benső tartaléka. A Lélek ereje ezeken is átsegít. Nekünk is irányadó kell, hogy legyen, amit szent János apostol levelében olvastunk: „az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait.” Bár csak úgy indulnánk neki az előttünk levő-, kegyelemből kapott időnek, hogy Istennek kedve teljen bennünk, és az Ő szeretett gyermekének bizonyuljunk.