Húsvéthétfő

A tegnap, Húsvét napján már részesülhettünk húsvét örömében. Ma Húsvéthétfőn folytatódik az ünneplésünk. A mai szentmisén is az evangéliumi részlet meghallgatása után tanulni szeretnénk azoktól, akik az első húsvét tanúi. Húsvét vasárnap reggel a hűséges kenet vivő asszonyok első útja az Úr Jézus sírjához vezetett, de csak az üres sir látványa fogadta őket. Visszafele indulva az üresen tátongó szikla sírtól az útjuk váratlan fordulatot vett, és találkoztak a Feltámadott Úr Jézussal. Az eltemetett Jézust keresték, de az élővel találkoztak. „Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme egyszerre, Jézus jött velük szembe” Az asszonyok esetében a történet ezt a címet viselhetné, hogy az üres sírtól a Feltámadottig. De íme, hogy ennek az ellenkezője is lehetséges. A katonák esetében egész más vége lett a történetnek. Ők is az üres sírtól indultak, de teljesen más lelkület vezette őket, ezért kaphatók voltak a hazug állításra, amiért pénzt kaptak. Az anyagiakkal megvásárolt katonák kizárták magukat a húsvét öröméből. Hazugsággal tartották fenn látszat világukat, és a valóság elhaladt mellettük. Így esélyük sem volt a pozitív változásra, sőt rosszabb helyzetbe sodródtak, mint voltak.

Az ő helyzetükben az asszonyokkal hasonló módon kezdődő történet inkább azt a címet viselhetné, hogy az üres sírtól a hazugságig.

 Az evangéliumban szereplők fizikai útja az üres sírtól, lelki utat is jelöl. A történet újra és újra ismétlődik. Ez az út lehet a hit útja azok számára, akik nyitott szívvel keresik az Igazságot, találkozni szeretnének az Úr Jézussal.

Mások számára ugyanaz az út, más eredménnyel zárulhat, mert hiányzik a hit, más a benső hozzáállás.

Húsvét másodnapján el kell gondolkodnunk azon, hogy mi milyen utat járunk? Meg kellene néznünk, hogy a hit útján lépdelünk-e, vagy csak a magunk útját követjük. Az ürességtől, vagy akár az értelmetlenségtől indulva van, aki eljut az Úr Jézushoz. Más az egyértelmű jelekből sem tud olvasni.

Még ha gyakran meg is tapasztaljuk emberi létünk határait, hogyha el is csüggesztene mindaz, ami akadályként elénk mered, a Feltámadott Krisztusban mindig van új lehetőség. Azonban sajnos az is előfordulhat, hogy a hozzáállás hiányában nem valósul meg ez a találkozás. Ne csukjuk be lelki szemünket a kegyelem valósága előtt. A hűséges asszonyok példája és annyi sok más húsvéti ember életútja a helyes választás lehetőségét kínálja fel számunkra. Járjuk húsvéti hittel az élet utunkat, hogy nekünk is részünk legyen a Feltámadottal való találkozás örömében.