Évközi 22. vasárnap

Manapság divatos különféle hasznos tanácsokat tartalmazó könyvet kiadni. Esetleg interneten olvashatunk néhány sorból álló írást, ami az élet különféle helyzeteire vonatkozik. Ezeket mindig figyelemkeltő címmel látják el, hogy mintegy bele botoljunk, mondjuk ilyenek, hogy „a boldogság tízparancsolata”, vagy ehhez hasonló.

A mai szentmise szentírási szakaszai is hasznos tanácsokat tartalmaznak, de nem hasonlítanak az előbbiekre, sőt akár azokkal ellentétesek.

Ószövetségi olvasmányban, Sirák fia könyvéből olvastuk? „Fiam, alázattal vidd végbe tetteidet, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál. Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz Istennél.”  Igaznak tartjuk, ezeket a sorokat, de mégis mintha egy kissé idegenül hangzanak.

Az evangéliumi részlet is hasonló lelkületre biztat.

Jézus egy jellemző élethelyzetet figyelt meg. Az esemény  egy lakoma színhelye volt, ahol a meghívottak válogatták az előkelőbb helyeket. Úgy látszik a vendégségekben sosem volt közömbös az, hogy ki hová ül. Mindig voltak, és vannak rangosabbnak, előkelőbbnek számító helyek, és olyanok is, amelyek utolsónak számítottak. Erre tért ki, az úr Jézus hasznos tanácsa: „Amikor lakomára hívnak,…. ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is ,,… „foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt!” Hasznos eligazítás Jézus részéről, de nem kizárólag ennyi. Nem egyszeri alkalomra szóló tanács, hanem életformára nevel. Az tény, hogy sokan gyengeségnek tekintik az alázatos magatartást és visszaélnek ezzel. Pedig épp az ilyen helyzetek fedik fel valódi énünket.

Szent Ferenc evangéliumi hozzáállással ír, az alázatosságról. „ (1) Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. (2) Amikor eljön az idő, hogy akiknek kedvében kellene járniuk, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne és nem több.” Ugyanis könnyű, vagy könnyebb kereszténynek lenni, és az szerint cselekedni, amíg minden a mi elképzelésünk szerint történik a családban, a közösségben, munkahelyen. Mihelyt ellenállásba ütközünk, akkor már nehezebb és ekkor kell ébernek lennünk, mert ezek döntő pillanatok. Ezért életforma a keresztény élet, mert hosszú távon fejlődik ki, és hosszú távon mutatkozik meg az értéke.

Nem a földi körülményekben kiharcolt első helyek a döntőek, hanem amit az Úr Jézus ígér az evangélium végén, hogy: „az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”