Az első olvasmányban
adventhez illő biztató szavak hangzottak el Barukk prófétától: ” vesd le a gyász s az ínség ruháját, s
öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét!” Szűkségünk is van erre a biztatásra, mert
olyan sok lehúzó dolog van a világban, amiben kizárólag Istennek lehet
reménykeltő szava. A szakasz befejező sorai is találóak: „Isten parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket s az örök
halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld,…..kíséretül adja
…. irgalmát és igazságosságát.”
Ezek a sorok az evangéliumban is
visszatérnek. Keresztelő Jánostól halljuk viszont: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek
ösvényeit. Minden völgyet töltsetek fel, a hegyeket és halmokat hordjátok el;
ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös pedig sima úttá: és meglátja minden
ember Isten üdvösségét''
Ma hozzánk szól a felszólítás.
A fizikai útkészítést
használja szimbólumként, hogy lelki feladatokra figyelmeztessen.
Ferenc pápa kedden
megnyitja az irgalmasság szent évét. Ezzel kapcsolatban írja:
„Az isteni irgalmasság nem a gyöngeség, mint inkább Isten
mindenhatóságának a jele. …Isten az emberi történelemben mindig jelenvalónak,
közelinek, gondoskodónak, szentnek és irgalmasnak mutatkozik. „
Az adventi idő, a
közelgő szent év jó alkalom, hogy Isten utat találjon magának a lelkünk fel, az
életünkbe.
Sok hiány, űr van bennünk, ami betöltésre vár. Ehhez
van szűkség Isten kegyelmére, egymás segítségére
Át kellene értékelnünk a kapcsolatainkat.
A házastársi kapcsolatot, rokoni szálakat, vagy éppen a munkatársainkkal való
kapcsolatot.
Lehetnek olyan görbe
utjaink, amit ki kell egyenesítenünk
Hogyha túl sok a
göröngy az életünkben, természetünkben, Isten kegyelmi segítségével simává kellene
lennie.
Ehhez keressük az utakat, megoldásokat.
Sok, nagy útkeresőt tart számon a
történelem, a lelkiségi irodalom.
Sokan voltak az Isten
útjainak fürkészői Ábrahámtól Krisztusig, Szent Ferenctől, kalkuttai Teréz
anyáig más utakon jártak, sok esetben egyedül magányosan, máskor közösségben.
Volt erejük elszakadni a tömegtől, hogy a velük járóknak az isteni törvény és
szeretet útját, az önfeláldozás útját mutassák meg. Időközben számos hegyet
elhordtak, aprólékos fáradhatatlan szorgalommal. Semmilyen akadálytól nem rettentek
meg, s végül győztek, mert az Isten számára készítették az utat.
Az ő fáradozásuk
reményt nyújt, hogy a bennünk magasodó hegyek elmozdíthatók, és a tátongó
szakadékok feltölthetők, csak bátor készségre van szűkség, hogy megnyíljunk
Isten kegyelmének és elinduljunk az igazak útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése