Kérdezett: Borsodi L. László ferences sajtóreferens |
Miért „káptalan”, miért nem „gyűlés”,
„tanácskozás”?
A káptalan megnevezés ősi szerzetesi hagyományban
gyökerező fogalom: a bencés szerzetesek gyakorlatában (valamikor a 8. századtól
kezdődően) az első napközi imaóra után összegyűlt az egész közösség, hogy egy
fejezetet (caput, capitis) és annak magyarázatát meghallgassák a Regulából, és
azt saját életükre alkalmazzák. Ebből fakadóan káptalan megnevezéssel illették
magát az eseményt, az együttlétet, illetve a helyet is, ahol mindez történt.
Ezekből a helyi kezdeményezésekből nőttek ki később a nagyobb szintű
káptalanok, amelyeket a IV. lateráni zsinat kötelezővé tett minden
szerzetesközösség számára.
Már ezt megelőzően Szent Ferenc és első testvérei számára
a kezdetektől fontos volt a közösségi együttlét, a rendszeres találkozás, az
egymás örömeiről, kudarcairól szóló beszámoló, valamint a közösségi élettel
kapcsolatos problémák megtárgyalása. A kisebb testvérek életéről, életmódjáról
szóló első beszámolókban már jelen vannak olyan utalások, amelyek szerint a
ferencesek rendszeresen összejönnek, hogy „együtt örvendezzenek az Úrban, és
közösen étkezzenek”, valamint hogy életükre vonatkozó „szent törvényeket
fogalmazzanak meg, amelyeket majd a pápa úr elé tárnak jóváhagyásra”. Ezeket a
rendszeres találkozásokat maga Szent Ferenc is káptalanoknak nevezi, és a
Regulában rendelkezik is ezek idejéről, helyéről stb. Ahogy az első ferences
találkozások mutatják, nem csupán törvényhozó, esetleg tanácskozó jellegű
összejövetelek voltak, hanem minden olyat cselekményt magukban foglaltak,
amelyek a közösségi élet, az összetartozás szempontjából fontosak lehettek.
Ezért szerencsés ez kifejezés, mert tartalmazza mindazt, amit a „gyűlés”,
„tanácskozás” kifejezések korlátozottabban fejeznének ki............................
Tovább................. |
hétfő, április 08, 2013
Merjünk messzebre tekinteni
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése