vasárnap, augusztus 05, 2012

18. évközi vasárnap

A gyakran elégedetlen ember és a végtelenül türelmes Isten története az első olvasmány. Ezzel a lehangoló mondattal kezdődött: „Zúgolódott ……. Izrael fiainak egész közössége.” A feszültséget Isten ígérete oldotta fel: ,,Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! ….., hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!' Az égből hullott kenyér, a manna még földi táplálék volt: ,,ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott”, de az örök élet kenyerének az Oltáriszentségnek az előképévé lett. Ez vezet át az evangélium tanításához. Jézust többféle indokkal kereték az Új –szövetségben. Heródes halálra kereste a gyermek Jézust. A templomban maradt Jézust bánkódva keresték a szülei. Nyilvános működésének kezdetén anyja és rokonai keresték Jézust. A farizeusok és írástudók halálra keresték. Végül a tanítványok a sírnál, az élő Feltámadott Krisztust, a holtak között keresték. A mai evangéliumban, a kenyérszaporítás csodáját követően, Kafarneumban maga Jézus állapította meg a keresés okát - „kerestek, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.” Ez még egészen földi indok, de Jézusnak lehetőséget adott arra, hogy kifejtse tanítását: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek.” Jézus az örök élet kenyerét, önmagát adja úti eledelül. „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” Mennyire szép és tartalmas ígéretek ezek, amelyek valóra is váltak, nem maradtak meg kizárólag az ígéret szintjén. Már a kezdő sorok jelzik, hogy isteni ígéretről van szó: „Én vagyok.” Olyan kijelentés, amely először Mózes könyvében hangzott el, Isten részéről Az Istentől jövő ígéret feladatot és célt is hordoz magában, amelyet szent Pál apostol fogalmaz meg a második olvasmányban: „vessétek le a régi embert…..újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert…” Mindez azt jelenti, hogy személyes választ kell adnunk arra, hogy mi milyen indokkal keressük Jézust. És ugyanakkor kérdés, hogy milyen erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy meg is találjuk? A megújulás feladata nekünk is szól. Jó lenne, hogyha az örök élet értékei-, a vallásos életnek a tartalmas mélységei vonzanának, és semmilyen fáradságot nem sajnálnánk, hogy személyes kapcsolatban legyünk az élő Krisztussal, aki önmagával-, az örök élet kenyerével táplál.

Nincsenek megjegyzések: