Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

csütörtök, január 06, 2011

Vízkereszt

A karácsonyi képhez szorosan hozzátartozik a napkeleti bölcsek látogatása. A mai napon ezt ünnepeljük. „Napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: hol van a zsidók újszülött királya.”
A bölcsek, akik elsőként keresték fel Jézust, nem a zsidó nép fiai voltak. Ez volt első jele annak, hogy Jézus nem csak egyesekért-, nem a kiváltságosokért született meg, hanem mindenkiért jött. Itt jutott kifejezésre először, hogy Jézus küldetése egyetemes, mindenkire kiterjed és az általa alapított közösség is egyetemes. „Hiszek az egy, szent és katolikus-azaz egyetemes anyaszentegyházban.” – imádkozzuk a Hiszekegyben. Ez az egyetemesség Isten ajándéka, de ugyanakkor feladat is. Feladatunk mindent megtenni, hogy mindenki otthon érezze magát az Egyházban, templomainkban – például, hogy minden korosztály jelen legyen kicsitől-nagyig, fiataltól-idősig.
Érdekes felfigyelnünk arra, hogy egy idő után a bölcsek is elvesztették a Betlehemi csillag fényét és Heródesnél érdeklődtek. Heródes pedig a maga önző érdekében akarta kihasználni az eseményt, rosszindulattal félre vezette őket, de mindez nem vált üdvösségére. A bölcseknek viszont újra megjelent a csillag, és így megtalálták a jászolban fekvő isteni kisdedet.
Mindenki rászorul az Istentől jövő világosságra, vezetésre. Senki nem mondhatja magáról, hogy ő kiváltságos és egyedül ő ismeri a helyes utat.
A bölcsek ajándékot adtak Jézusnak, mindenki azt hozta amije volt: aranyat, tömjént, mirhát.
Vajon mi mit hozhatunk ajándékba? Talán leginkább a szeretet, a jó cselekedet, és az ima lehet a mi ajándékunk.
Hozzuk el ajándékba a jó szándékunkat, hogy megpróbálunk szeretetben élni. Hogyha odafigyelünk környezetünkre, figyelmesek vagyunk egymás iránt, ez Jézusnak szóló ajándék is egyben. Hogyha mások szüksége megindít, és jót teszek a rászorulókkal, ez olyan ajándék, ami bennünket is lelkileg gazdagít és egyben Isten iránti szeretetem konkrét bizonyítéka.
A másik terület, amit Istennek ajándékok az imádságban neki szentelt idő. Az Isten jelenlétében eltöltött idő a lelki töltekezés ideje, a lelki átalakulásnak a felkínálkozó lehetősége. Végül is, amire a legtöbb időt szentelem, az az én istenem, mert a legfontosabbra mindig van időnk.
Vízkereszt ünnepe arra hív bennünket, hogy a napkeleti bölcsekkel együtt mi is induljunk el az Úr Jézus keresésére, és ha rátaláltunk adjunk neki ajándékot, és meg fogjuk tapasztalni, hogy leginkább mi leszünk azok, akik ajándékot kaptunk.

Nincsenek megjegyzések: