Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

szombat, április 25, 2009

Tanúi Vagytok!

A Feltámadott, nekünk is felkínálja a találkozás kegyelmét. Szeretné, hogy tapasztalatot szerezzünk Róla, hogy mintegy megtapintsuk-, meglássuk az imában, a szentmisében, az összegyűlt hívek közösségében. Ebből a találkozásból fakad a Húsvéti hit, ez a tapasztalat építi és gazdagítja, amelyről azután tanúságot kell tennünk. Adjuk tovább másoknak is a megtapasztalt hit örömét, hogy a szívűnkben megszülessen az ajándékba kapott béke, amellyel a feltámadott Jézus köszöntötte az apostolokat: „Békesség nektek.” ..... tovább

1 megjegyzés:

Ebedfia írta...

Egy alkalommal, amikor egy utcai balesetet láttunk, és azt otthon elmeséltük, kiderült, hogy a részleteket illetően másképpen emlékeztünk annak lefolyására. Akik végighallgattak bennünk, elmondták a történetet másoknak, akik szintén módosítottak rajta. Néhány héttel ezelőtt a Kossuth Rádió református vallási félórájában Fekete Ágnes szerkesztő azt magyarázta, hogy nem baj az, ha az evangéliumok a történések részleteinek leírásában eltérnek egymástól, mert így lesznek hitelesebbek.
A Húsvéti időben Jézus feltámadásának leírásaival foglalkoztam, és elolvastam Neal M. Flanagam,O.S.M..által írt Szent János evangéliumból az idevonatkozó részt. (Szegedi Biblia kommentár Újszövetség 4. Korda-Bencés Kiadó 1992).
Ennek a könyvnek a 110. oldalán az 5. bekezdést olvasva (idézem) nagy meglepetésben volt részem.
„A tudomány jelenlegi állása szerint úgy tűnik, legjobb, ha a szeretett tanítványt anonímnak tekintjük, s csak annyit állítunk róla, hogy az Úr igaz tanítványa és szemtanúja, hogy Jeruzsálemhez kötődik, hogy nem egy a Tizenkettő közül, akit eltérő képessége és neveltetése, valamint eltérő keresztény tapasztalata arra vezetett, hogy akarva nem akarva létrehozza azt az evangéliumot, amely feltűnően különbözik Márktól, Mátétól és Lukácstól.
A szeretett tanítvány történelmi személy, de úgy áll előttünk, mint ideál, mint annak modellje, hogy nekünk milyenné kell válnunk – szeretett és szerető tanítványokká”.

Ebből az evangéliumból azt is kiolvashatjuk, hogy gondolkodásukat tekintve mennyire különböznek a nők a férfiaktól.
Az asszonyok kora hajnalban indultak el a sírhoz, hogy bebalzsamozzák Jézus holttestét. Azon tanakodtak, hogy ki hengeríti majd el a sziklasírt lezáró követ. Arra már nem terjedt ki a figyelmük, hogy a sírt katonák őrzik. Arra meg végképpen nem gondolhattak, hogy majd megkérik az őröket, segítsenek bejutni a sírba, hogy bebalzsamozhassák a holttestet. Magdalai Mária előre sietett, éppúgy mint ahogy János is megelőzte Pétert. Megérkezett a sírhoz, azt nyitva találta, és a holttest nem volt ott ahova temették. Ellopták! Megfordult és sietett ezt közölni Péterrel és Jánossal., akik ezt nem hitték el és a sírhoz siettek. Az ő figyelmük azonban másra is kiterjedt. A két tanítvány látta a lenvásznakat, külön helyen a fejkendőt összehajtva. Ebből rögtön következhettek arra, hogy Mária tévedett: Nem lopták el a sírból az Úr holttestét. A rablóknak nem lett volna arra gondjuk, hogy a holttestet kiszabadítsák a leplekből és azokat még össze is hajtsák, nem beszélve arról, hogy a zsidók katonákkal őriztették a sírt. János ugyan nem látta a feltámadt Jézust, de hitt.
Mária meg volt győződve arról, hogy a holttestet ellopták. Visszament a sírhoz és kereste a tolvajt. Kérdezgette a fehérruhás férfiakat és a kertésznek vélt férfit, aki aztán nevén szólította.
A bárány (Mária) felismerte pásztora (Jézus) hangját, és miután látta a feltámadt Jézust, hitt.