Nincs olyan ember, aki élete folyamán a fáradságnak valamilyen formáját meg ne tapasztalta volna. Annyiféle fáradság, ellankadás lehetséges, kezdve a fizikai fáradságon át, egészen a lelki elernyedésig, vagy akár a fásultságig.
Ilyenkor a legnehezebb, hogyha elhalványul, vagy elfogy a remény arra, hogy hamarosan lehetőség lesz a pihenésre, – vagy nincs remény arra, hogy találkozni fogunk valakivel, aki erőt önt belénk, aki felvillantja előttünk a szabadulás lehetőségét.Jézus minden élethelyzetre felkínálja az ő segítségét, személyes támogatásáról biztosit. >>>>>> tovább
4 megjegyzés:
Hogy profanizáljam kicsit a bejegyzést: a karácsonyi szabadság tényleg alkalmas a pihenésre... :)
Egyébként mi a véleménye a a "divat-vallásosokról"?
Értem ez alatt azokat az embereket, akik egész évben nem, csak Karácsonykor járnak el misére, mert az "olyan szép" és mert így ismét megnyugtathatják a lelküket még egy évre...)
Jó ötlet és nem is igazán profanizálás a karácsonyi pihenés. Ime mennyire igaz, hogy, Jézus felkinálja a felüdülést. -) És hogyha valaki csak Karácsonykor megy misére? Hát mit is mondjak. Végül is pl. szent Ágoston megtérése előtt azért járt szent Ambrus miséire, mert szépen prédikált, és el akarta tanulni a szónoki fogásokat. A "nosztalgiázás", vagy az "olyan szép" se túlságosan buzgóságra vall, de sose lehet tudni kit mikor és hogyan érint meg a kegyelem. Legalább évente 1-2 alkalom, több mint az egyszer se.:-) Nyilván az a kívánatos, hogy meggyőződésből tegyük a dolgainkat, és így éljük a vallásos életünket. Azonban csak ott kezdhetjük el, ahol tartunk, és csakis itt találkozhatunk Istennel és egymással. Különben elmegyünk egymás mellett.
Úgy gondolom, hogy a következő kérdésem kapcsolatba hozható a reménnyel, ezért felteszem:
mi a véleménye Pascal fogadás-elméletéről, illetve azokról, akik csak ezen elmélet égisze alatt élik meg "hitüket"?
Pascal fogadás elmélete szerint: "érdemesebb Isten léte mellett állást foglalnunk és hitet tennünk, mivel ha így cselekszünk nyereségünk végtelenül nagyobb,mint az, amit veszíthetünk." Hát ez eléggé hideg logikai ész érvként hangzik, amolyan sose lehet tudni magatartásnak és nem tudom elég lehet-e ez valakinek arra, hogy éltformája alapjául szolgáljon. Kiinduló pontnak talán jó lehet. Azonban Pascalnak is volt Isten-élménye. Azt gondolom, hogy a személyesség, a személyes kapcsolat a vallásos magatartásból-,hozzáállásból nem hiányozhat. Esetleg ideig-óráig, de ez nem a rendes állapot. Most ez jut eszembe.
Megjegyzés küldése