A fiatal Szent Ferenc ez előtt a kép előtt imádkozott (1205), amikor egy hangot hallott a feszületről: "Ferenc, menj, építsd újjá házamat, amely, ahogy látod, romokban hever." (2Cel 10).
A San Damiano Krisztusa, XII. századi ikon, amelyet valószínűen egy ismeretlen szíriai szerzetes festett. Közép-Itáliában nagy hagyománynak örvendő, fatáblára festett feszületek sorába tartozik. Az eredeti ma a Santa Chiaraban, Assisiben található.
A szinek és az ábrázolásmód, a megfestett személyek és események mély teológiai mondanivalót hordoznak. Több mint bizonyos, hogy a korabeli keresztények számára közérthető volt az egész kompozíció. Az életüket talán jobban áthatotta a Szentírás, a liturgikus imáktól áthatott keresztény művészet, mint a mienket.
Most mi is elindulunk ezen a nyomon és elmélkedve, néhány szerző segítségével megpróbálunk, néhány fontos dolgot kiemelten szemlélni ezen a kereszten, hogy tapasztalatot szerezzünk és „mélyebb ismeretre” jussunk.
A kompozíciót teljes mértékben Szent János evangéliuma ihlette. Ugyanis ez az ikon Krisztusnak, Isten Igéjének alapvető titkáról beszél nekünk Szent János stílusában.
Elmélkedésre hangol. Egyszerre ábrázolja a keresztre feszített-, de feltámadt és megdicsőült Krisztust. Szenvedés és halál dicsőséggé változik. Jézus imája most választ kap: "Atyám… dicsőítsd meg Fiadat" (Jn 17,1). A Jézus karjai alatt látható alakokat Szent János mutatja be nekünk. A Jézus jobb oldalán látható seb is egyike a szeretett tanítvány által tett tanúságoknak.
A negyedik evangélium leírja a világosság és a sötétség harcát (Jn 1,5). E harcnak a végkifejlete sugárzik ki ebből az ikonból. Krisztus győzedelmes teste a legfénylőbben emelkedik ki a sötét háttérből; a fekete szín, lévén a világosság ellentéte, a hitetlenséget és a bűnt jelenti. Ugyanakkor a vörös szín a szeretet jelképe, mindenütt megtalálható az ikonon, kiemelve a fény és a szeretet győzelmét, a sötétség felett.
Engedjük mi is, hogy hassanak ránk a színek, formák, a keresztet ihlető evangéliumi lelkület.
1 megjegyzés:
Az igaz, hogy ez a kis kápolna művészeti szempontból nem vetekszik Assziszi bazilikáival, de büszkén vallhatja, hogy Szent Ferenccel és Szent Klárával kapcsolatos fontos eseményekre, melyekre Mihály Atya is utal, emlékszik.
A Santa Damiano-t én magamnak Szent Damjánnak, a Chiara-t Szent Klárának fordítom.
A Kápolna ugyan kicsi, de azt, akinek a nevét viseli, nagy szentként tiszteljük.
Ismerkedjünk hát meg vele!
SZENT DAMJÁN arab orvos volt a hagyomány szerint. Diokletiánusz alatt Kozma nevű társával, ikertestvérével együtt szenvedett vértanúságot. Liziás prefektus elsőnek az “apostol ingyen-orvosokat” vetette kínvallatásra, ám eredménytelenül. Állhatatosságuk miatt megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra. Ezután máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két vértanút. Oszlophoz kötözték ezután a két embert de a nyilzápor sem tett kárt bennük. Megpróbáltatásaiknak a lefejezésük vetett véget 303-ban.
A hagyomány szerint a szíriai Cirruszban (Kürhosz) volt a sírjuk, tiszteletükre itt bazilikát is emeltek. Konstantinápolyban is épült templomuk, ugyanis I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására halálos betegségéből kigyógyult. Tiszteletük a 6. században eljutott Rómába. Ekkor IV. Félix pápa (más forrás szerint Szimmachusz pápa) a Fórumon templomot építtetett nekik szentelve. Ezekután az egész Egyházban elterjedt tiszteletük. Nevük bekerült a szentmise kánonjába is. Az orvosok, patikusok és orvosegyetemek védőszentjei.
Példája:
Ha életedet szentül éled mindvégig, Istentől gazdag jutalmat kapsz!
Írta: anderlowoa, 2009. junius 17.
Megjegyzés küldése